10 éve volt a komáromi diadal

2008-at írt a naptár, a Várpalotai Bányász férfi kézilabda csapata a honi kézilabda harmadik vonalában küzdött már évek óta, különösebb áttörés vagy kiemelkedő eredmény nélkül. Ekkorra azonban beérni látszott egy tehetséges, évek óta együtt játszó generáció, akik megfelelő támogatás mellett ismét a sikerek fényes ösvényére vezethetik a klubot.

A fiatalok lendülete azonban nem feltétlenül lett volna elég, így a vezetőség igyekezett olyan játékosokat a csapathoz hozni, akik magasabb szinten kézilabdáztak korábban és kellő segítséget nyújthattak az ifjú titánok mellett. Így került Palotára pl. a tatabányai Selymes Attila (jelenleg az NB I-es Komló kapusa), Paic Róbert, aki később a Bányász színeiben gólkirályi címet szerzett, Cziráki Zsolt a korábbi veszprémi és pécsi kapuvédő, a szintén veszprémi Török Lajos és természetesen mellettük ott voltak még a Bányász sokat megélt játékosai, mint Haszonics János vagy Méreg Bálint. Természetesen kellett egy olyan valaki is, aki ezt az egészet eggyé kovácsolja, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik, rendkívüli tiszteletnek örvend a játékosok körében és garancia lehet az eredményességre. Ő volt id. Kiss Szilárd. A MESTER legnagyobb sikereit a Dunaújváros női csapatával érte el (3-szoros bajnok, 3-szoros kupagyőztes, EHF-kupadöntős és 2-szer a BL elődöntőig is eljutott a Dunaferr SE edzőjeként), de volt női szövetségi kapitány (EB bronzérmes) illetve eredményes munkát végzett Veszprémben is férfi vonalon.

A kőkemény felkészülést követően szeptember 13-án elkezdődött a bajnokság. Elsőként Ácsra látogatott a csapat, ahol a még nem teljesen összeállt egylet egy kiélezett mérkőzésen váratlan vereségbe szaladt bele. (Ácsi Kinizsi – VBSK 28:26)

Akkor a lefújást követően azt találtam mondani egy diadalittas hazai szimpatizánsnak: ” – Gratulálok! Az idei bajnokot sikerült legyőznötök!” (A szerk.) Ő ezt hitetlenkedő mosollyal konstatálta.

Szerencsére a “jövendölés” igaznak bizonyult, mert a csapat ezt követően szárnyalásba kezdett és sokszor nagyarányú 15-20 gólos különbségeket aratva zsinórban 18 győzelmet aratott. (Többek között 16 góllal verte hazai pályán az Ács csapatát)

Már csak egyetlen találkozó volt hátra a bajnokságból. A Bányász 1 pontos előnnyel a mezőny élén tanyázott megelőzve a Komáromi AC csapatát. Az az egyetlen mérkőzés viszont épp a nagy rivális otthonában került megrendezésre! A körítés méltó volt a találkozó rangjához. NB I-es(!) játékvezetői páros (Oláh Viktor és Bonifert Ferenc) és még a hazai rendezők által sem várt óriási létszámú várpalotai vendégszurkoló, pokoli hangulat és pokoli hőség a csarnokban. Aki ott volt, annak bizonyára életreszóló élmény!

A hazaiak egy győzelemmel elorrolhatták volna az aranyat a vörös-feketék elől, de ezt ezen a napon ennyi szurkolója előtt a VBSK egyszerűen nem engedhette meg magának! Már a félidőben 4 gólos vendégelőnyt jegyezhettünk fel, ami a végére “csak” 3 lett, de ez akkor már senkit sem érdekelt! Bányász győzelem és végre feljutás. 5 év után újra NB I/B-ben a Várpalota!

Az akkori siker letéteményesei: id. Kiss Szilárd, Szedlák Tamás, Török Lajos, Cziráki Zsolt, Gebhardt Ádám, Halász Levente, id. Haszonics János, ifj. Haszonics János, Lassu Tamás, Mazák Lajos, Méreg Bálint, Molnár Zoltán, Paic Róbert, Selymes Attila, Simon Kornél, Soha Gergő, Szöllősy Attila, Tóth Emil, Varga Zoltán

2008/09 NB2 Férfi felnőtt észak nyugat műsor eredmények

Akkori játékosaink így emlékeznek a 10 évvel ezelőtti sikerre:

Halász Levente
Hát az valami szenzációs brigád volt. Nagyjából ugyanaz a korosztály kivéve az öreg Cucit 😁  Már 10 éve…elsem hiszem.  Érdekes sztori az számtalan lenne. … Még nagyon fiatal voltam de azt kijelenthetem, hogy egyik legjobb évem volt minden szempontból. Voltunk olyan szerencsések, hogy Kiss Szilárd keze alatt dolgozhattunk, rengeteget köszönhetek a Mesternek, de szerintem nyugodtan mondhatom ezt a csapat nevében is. A csapategység is nagyon jó volt, sikerünk kulcsa gyakorlatilag. Azóta is szoros barátságot ápolok több volt csapattársammal is. És nem szeretnék megfeledkezni a lelkes szurkolókról, akik mindig a csapat mellett álltak. Egy szó mint száz csak jó emlékeim vannak és szívesen átélném újra azt az időszakot. Hajrá Bányász!

 

Lassu Tamás
Nagyon erős és jó csapatunk volt abban az évben, akik a pályán és azon kivül is összetartó brigád volt. A komáromi meccsünk izgalmas volt és hazai pályát varázsoltak nekünk az egész évben velünk tartó szurkolóink.

 

Mazák Lajos
Akkoriban nagyon jó csapatunk volt. Fiatal tehetséges és rutinos idősebb játékosok is voltak, és Kiss Szilárd rendkívüli munkát végzett, rengeteget tanultam/tanultunk tőle, de mind ezek mellett volt még egy nagy erősségünk és ez nem más volt mint a szurkolóink.
Emlékszem hogy Komáromba rengeteg szurkoló kisért el minket és olyan volt mintha hazai pályán játszottunk volna.
Amikor Komáromban megszólalt a mérkőzés végét jelző sípszó, emlékszem hogy vezérszurkolonk Juhász Zsolti a 3-4 méter magas galériáról leugrott hozzánk a pályára.
Nagyon jó volt ilyen szurkolótábor előtt játszani!

 

Molnár Zoltán
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy elég izgatottan indultunk útnak a győzelem reményében, de akkor is és most is olyan B-közepünk volt, akik nagyon nagy hatással voltak ránk és segítettek a harcban. Aznap is rengetegen elkísértek minket amiért csak hálásak lehetünk. Személy szerint, ami nekem tetszett az az volt, hogy a pályán mindenki küzdött egymásért, a szívét lelkét beletette és így sikerült gyözelmet aratnunk. Köszönöm, hogy ezekkel az emberekkel mehettem csatába, ha újra kellene játszanunk azt a mérkőzést, akkor sem változtatnék semmit, mert fantasztikus élmény volt amit sosem fogok elfelejteni. Hajrá Bányász!

 

Paic Róbert
Az az év nagyon emlékezetes marad számomra. Idén fejezem be az aktív kézilabdát, és a várpalotai két év nagyon élénken maradt meg (és meg is fog maradni) az emlékezetemben. Emlékszem, hogy egy kezdeti vereség után mindegyik meccset megnyertük. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, mondhatni pályám csúcsán döntöttem, hogy Várpalotán kézizek, de nem bántam meg. A kiemelkedő játékosok mellett a sikerben nagyon nagy szerepe volt egy nagyon jó kis közösség kialakulásának, amit nagyon kevés egyesületnél tapasztaltam a pályafutásom alatt. Úgy emlékszem nagyon összetartó csapat voltunk és sokszor a pályán kívül is megmutatkozott ez. Az utolsó meccsről az emlékem, hogy nagyon készültünk rá, hogy egy kiélezett ki-ki meccs lesz, de ennek ellenére magabiztosan nyertünk. Az egyik legjobb meccsem volt nekem is személy szerint, mert én is 9x betaláltam… de egyértelműen a CSAPAT diadala volt akkor és a MESTER Kiss Szilárd munkájáé! Emlékszem, hogy az első vereség után azt mondta nyugalom a munka mindig megtérül, előbb vagy utóbb, és milyen igaza volt!!! Emlékszem, hogy édesapám váratlanul megjelent a meccsen hogy szurkoljon egy országot és többszáz km-t átutazva… Emlékezetes marad, hogy a szurkolóink is kitettek magunkért, igazi hazai környezetet teremtettek nekünk a szurkolásukkal. Sokan elkísértek minket aznap. Mindig emlékezni fogok a főszurkolónkra (Juhász Zsolti), ahogy a nagy eufóriában a meccs végén leugrott a karzatról, hogy velünk együtt ünnepelhessen! 😀 Emlékezetes marad nekem ez az év, kétségkívül az egy komlói nb1/b-s és egy pécsi nb1-es szezonom mellett a legemlékezetesebb… 😀

 

Selymes Attila
Az első felnőtt csapatom volt a 2008/09-es Bányász! Egy nagyon szuper ambiciozus fiatal csapatban találtam magam! Nagyon élveztem a szezon minden pillanatát! A karrierem egyik  legszebb időszaka az itt eltöltött időszak! Itt váltam felnőtt kapussá, amit azóta is próbálok kamatoztatni! Örömmel gondolok vissza a szurkolókra, akik mindig fantasztikus hangulatot teremtettek, illetve Szepire aki miatt lettem az aki vagyok a pályán! Várpalota mindig különleges helyen lesz a szìvemben és mindig örömmel térek ide vissza! Hajrá Bányász!

 

Simon Kornél
A 2008/09-es szezonban egy nagyon összetartó csapattal sikerült ismét bajnoki címet szerezni, ami a mai napig büszkességgel tölt el. Az akkori keretből többen is a mai napig NB1-es csapat tagjai, ami mutatja akkori csapatunk erejét. Azt kívánom, hogy mind a jelenlegi csapat, mind az idegenben is mindig hazai hangulatot teremtő szurkolótábor mielőbb újra átélhesse azt, milyen érzés a szezont bajnokként zárni!

 

Soha Gergő
Nagyon meghatározó emlékről beszélhetek ezzel kapcsolatban, de nem csak a mérkőzés az egész szezon nagyon nagy hatással volt rám. Kiváló edzőnk volt Id. Kiss Szilárd személyében akitől rengeteget tanulhattunk. Összetartó és harcos csapatunk volt, sose hagytuk lazsálni a másikat. Az öltözői hangulat a legjobb volt, jobb nem is lehetett volna. A mérkőzést nagyon vártuk Komáromban. A minket mindig elkísérő szurkolóinkkal együtt. Jó hatással volt ránk az a tét, hogy aki nyeri a mérkőzést az lesz a bajnok. Nagyon küzdős mérkőzés volt sok jó teljesítménnyel a csapatunkban. Végig kézben tudtuk tartani a játék irányítását és megérdemelten lettünk bajnokok. A minket elkísérő szurkolókkal már ott elkezdtük az ünneplést, amit még tudtak fokozni a hazatérésünkkor, közös énekléssel, görögtűzzel. Köszönjük az élményt! Jó szerencsét!

 

Varga Zoltán
Az egyik legszebb játékosi korszakom közepe volt ez a szezon. Kiss Szilárd, a Mester személyében olyan edzőt kaptunk, aki kihozta belőlünk a maximumot szakmai, fizikai és morális téren is.
Örömmel jártunk edzésre, mert az öltözői hangulat miatt már megérte lemenni. Az őshonos várpalotaiak mellett a hozzánk igazoló játékosokkal is olyan jó volt a kapcsolat, mintha mindig is csapattársak lettünk volna (és már azok is maradunk 😀 ). Ez átragadt a szabadidőnkre is és sokszor bandáztunk együtt a csapattal edzésen kívül is.
A pályán egymásért játszottunk, az edzéseken folyamatosan versengtünk egymással, az erős ellenfelek elleni meccseket mindennél jobban vártuk, hogy bizonyíthassunk.
Az utolsó merkőzésen extázisban játszottunk hála a rengeteg szurkolónak aki elkísért minket! Aztán jött az utolsó sípszó, repült a hanggránát, utána a Juhász Zsolti és indulhatott a fieszta!

Id. Kiss Szilárd
Az az évem felüdülés volt a kézilabdában, nagyon jó volt, hogy egy ilyen gárdához kerülhettem az élcsapatok után. Mély benyomást tett rám, hogy abból a csapatból, mindig mindenki győzni akart. A hozzáállásuknak és edzésmunkájuknak volt köszönhető az akkori siker. Köszönöm a megkeresést, jó érzés volt visszaemlékezni! Hajrá Bányász!