Szép emlékű ellenfél érkezik a Gál Gyulába, a forduló csúcsrangadójára szombaton: a Komárom gárdáját nem kell külön bemutatni. Bár a közelmúlt mérlege nem felénk billen, van egy meccs, amelyhez mindig jó vissza-visszatérni. Természetesen a 2008/2009-es szezon utolsó fordulójában történtekről van szó, amely örök emlékként íródott be a Csapat, a drukkerek és különösen a Várvédők szurkolói csoport emlékezetébe. Nagyon a részletekbe most nem mennénk bele: a majdnem tökéletes szezon (ti. az első fordulóban elszenvedett vereség után 100%-os mérleggel zárt a csapat) zárásáról Majlinger Zoli, a VBSK krónikása tökéletes memoárt írt anno a 10 éves évfordulón. Ezt megtaláljátok itt.
Csoportkép „azon melegében” a 2008/2009-es NB2-es bajnokcsapatról (2009.05.23)
Ami egészen különlegessé teszi a szombati meccset az az, hogy palotai részről a pályán és a pálya mellett is lesz olyan aktív résztvevője a derbinek, aki ott volt anno és kiharcolta a feljutást. Edzőnk, Soha Gergő, és az NB1-ből idén hazatérő Gebhardt Ádám összesen tíz góllal (4+6) vették ki részüket a 2009-es diadalból. Őket kérdeztük, hogy miként emlékeznek arra a délutánra. Lássuk:
Gepi: Igen szép emlékek fűznek ahhoz a meccshez! Mint minden győzelem alapja a megfelelő védekezés, akkoriban elég kemény védekező embereink voltak, akár csak most. A hangulatról szerintem sokat nem kell mondanom. Szerencsére régiek közül nagyon sokan a mai napig hűen szurkolnak a csapatnak és jó látni új arcokat is!
Jó lenne 15 év távlata után újra a feljutást rebesgetni…. Azon leszünk 
Soha Gergő: Az egész szezonra jó érzés visszaemlékezni. Id. Kiss Szilárd vezetett minket, imádtam edzésre járni. Heti öt tréningünk volt, napi másfél-két órában. A csapat is jó volt és a társaság is, mai napig baráti a viszony sokakkal. Őszintén megmondom, én úgy emlékszem, hogy öt gólt lőttem, de ki számolja… a lényeg, hogy azon a meccsen múlt a bajnoki cím és nyertünk is Komáromban. Kőkemény összecsapás volt, és külön örömöt jelentett, hogy a szurkolók is elkísértek minket és velünk ünnepelték a bajnoki aranyat. Volt, aki 3-4 méter magas emeletről ugrott a pályára a lefújás után, hogy velünk örülhessen (Gipszes, vagyis Juhász Zsolti volt az illető – szerk.)
Szerintem megadhatjuk Gergőnek az 5. komáromi gólját is!
Ahogy Ádám és Gergő is utalt rá, nem csak a pályán, de a lelátón is sokan ott lesznek a régi csapatból, hiába telt el másfél évtized. Az egész biztos, hogy a komáromi tornaterem nem volt felkészülve arra a 150-200 palotaira, akik megszállták a létesítményt. A „Várvédők” inváziójában természetesen tevékenyen vett részt a lelátó két legendás alakja Dinda (aka Kovács István) és Juhász Zsolti. Ők eképp idéztek emléket, és formáltak véleményt a hétvégi ellenféllel kapcsolatban:
Dinda: A 2009-es bajnoki cím Komáromban dőlt el ahova annyi szurkoló kísérte el a csapatot, hogy a csarnokba be sem fért a közel 200 Várpalotai! Óriási hangulatban végig vezetve húztuk be a győzelmet és az ezzel járó bajnoki címet az NB2 É-NY-i csoportjában! A hétvégén nehéz mérkőzésre számítok. A Komáromi VSE sem véletlenül áll a második helyen, egy jó csapat ellen a hazai pálya előnyét kihasználva folyamatos szurkolás mellett győzelmet várok!
Zsolti: Tizenöt éve már, de még mindig jól emlékszem! Hatalmas készülődés volt az ultrák részéről, két buszt is kellett bérelni, mert egyre nem fértünk volna fel. Az utat végig énekeltük. Mikor megérkeztünk, meglepődött arcok fogadtak minket és az egyik kocsmát meg is szálltuk és már ott hatalmas hangulat volt. Maga a mérkőzés szoros volt, óriási hangulatot csináltunk, egyetlen „hajrá Komárom”-ot sem lehetett hallani. Ha jól emlékszem a lefújás után egy hanggránát is repült, szegény Szepi mellett robbant. Két napig ment az ünneplés a feljutás után. A szombati meccsen egyértelmű győzelmet várok és remélem leszünk a Csarnokban hatszázan.
Zsolti már az ugrás után, mi pedig odafent, örömmámorban néhány másodperccel a lefújást követően
Ami a Komárom gárdáját illeti, a 2008/2009-es bajnoki ezüst után a 2009/2010, 2010/2011 és a 2012/2013-as szezonban is megnyerték az NB2 Észak-Nyugati csoportját, de az NB1/B-t nem vállalták, így sokáig nem találkoztunk északi riválisunkkal. Sőt, a kétezertízes évek második felének nagy részét a megyei osztályban töltötte a komáromi csapat, hogy aztán 2020-ra visszaküzdjék magukat az NBII-be, meg sem állva a 2021-es újabb bajnoki címig. Ekkor már nem hagyták elúszni az NB1/B-t és egy szezont eltöltöttek a másodosztályban, hogy aztán a 2022/2023-as idényt újra az NB2-ben kezdjék.
A 2009-es diadal után tehát 2019-ben találkozott újra a két csapat, és azóta majd’ minden szezont egy osztályban, egymással viaskodva töltött a két gárda. Van min javítani Szöllőskeiéknek, a mérleg ugyanis 2 győzelem mellett egyetlen döntetlen, és 4 vereség. Mondjuk a legutóbbi hazaink is szívmelengetőre sikeredett, tavaly ugyanis a félidei 3 gólos hátrányt sikerült egy gólos győzelemre fordítani úgy, hogy egyetlen egyszer vezetett a Bányász a meccsen.
az ő utolsó perces góljával nyertünk
Soha Gergőék idén még nem vesztettek pontot, és a Komárom gárdája is csak egyszer kapitulált otthon a Veszprém ellen, tehát idegenben még 100%-os. Egy győzelemmel a VBSK bebetonozhatná vezető helyét és minden esélye meglenne, hogy az első kört hibátlanul teljesítse – ehhez természetesen nyerni kellene majd Szentgotthárdon is.
Legyen a konklúzió egy felhívás: Október 26-án MINDENKIRE szükség van a lelátón, minden kézre, minden hangra! Szakadjon le a csarnok teteje szombat este!!
NR
