2008-at írt a naptár, a Várpalotai Bányász férfi kézilabda csapata a honi kézilabda harmadik vonalában küzdött már évek óta, különösebb áttörés vagy kiemelkedő eredmény nélkül. Ekkorra azonban beérni látszott egy tehetséges, évek óta együtt játszó generáció, akik megfelelő támogatás mellett ismét a sikerek fényes ösvényére vezethetik a klubot.
A fiatalok lendülete azonban nem feltétlenül lett volna elég, így a vezetőség igyekezett olyan játékosokat a csapathoz hozni, akik magasabb szinten kézilabdáztak korábban és kellő segítséget nyújthattak az ifjú titánok mellett. Így került Palotára pl. a tatabányai Selymes Attila (jelenleg az NB I-es Komló kapusa), Paic Róbert, aki később a Bányász színeiben gólkirályi címet szerzett, Cziráki Zsolt a korábbi veszprémi és pécsi kapuvédő, a szintén veszprémi Török Lajos és természetesen mellettük ott voltak még a Bányász sokat megélt játékosai, mint Haszonics János vagy Méreg Bálint. Természetesen kellett egy olyan valaki is, aki ezt az egészet eggyé kovácsolja, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik, rendkívüli tiszteletnek örvend a játékosok körében és garancia lehet az eredményességre. Ő volt id. Kiss Szilárd. A MESTER legnagyobb sikereit a Dunaújváros női csapatával érte el (3-szoros bajnok, 3-szoros kupagyőztes, EHF-kupadöntős és 2-szer a BL elődöntőig is eljutott a Dunaferr SE edzőjeként), de volt női szövetségi kapitány (EB bronzérmes) illetve eredményes munkát végzett Veszprémben is férfi vonalon.
A kőkemény felkészülést követően szeptember 13-án elkezdődött a bajnokság. Elsőként Ácsra látogatott a csapat, ahol a még nem teljesen összeállt egylet egy kiélezett mérkőzésen váratlan vereségbe szaladt bele. (Ácsi Kinizsi – VBSK 28:26)
Akkor a lefújást követően azt találtam mondani egy diadalittas hazai szimpatizánsnak: ” – Gratulálok! Az idei bajnokot sikerült legyőznötök!” (A szerk.) Ő ezt hitetlenkedő mosollyal konstatálta.
Szerencsére a „jövendölés” igaznak bizonyult, mert a csapat ezt követően szárnyalásba kezdett és sokszor nagyarányú 15-20 gólos különbségeket aratva zsinórban 18 győzelmet aratott. (Többek között 16 góllal verte hazai pályán az Ács csapatát)
Már csak egyetlen találkozó volt hátra a bajnokságból. A Bányász 1 pontos előnnyel a mezőny élén tanyázott megelőzve a Komáromi AC csapatát. Az az egyetlen mérkőzés viszont épp a nagy rivális otthonában került megrendezésre! A körítés méltó volt a találkozó rangjához. NB I-es(!) játékvezetői páros (Oláh Viktor és Bonifert Ferenc) és még a hazai rendezők által sem várt óriási létszámú várpalotai vendégszurkoló, pokoli hangulat és pokoli hőség a csarnokban. Aki ott volt, annak bizonyára életreszóló élmény!
A hazaiak egy győzelemmel elorrolhatták volna az aranyat a vörös-feketék elől, de ezt ezen a napon ennyi szurkolója előtt a VBSK egyszerűen nem engedhette meg magának! Már a félidőben 4 gólos vendégelőnyt jegyezhettünk fel, ami a végére „csak” 3 lett, de ez akkor már senkit sem érdekelt! Bányász győzelem és végre feljutás. 5 év után újra NB I/B-ben a Várpalota!
Az akkori siker letéteményesei: id. Kiss Szilárd, Szedlák Tamás, Török Lajos, Cziráki Zsolt, Gebhardt Ádám, Halász Levente, id. Haszonics János, ifj. Haszonics János, Lassu Tamás, Mazák Lajos, Méreg Bálint, Molnár Zoltán, Paic Róbert, Selymes Attila, Simon Kornél, Soha Gergő, Szöllősy Attila, Tóth Emil, Varga Zoltán
2008/09 NB2 Férfi felnőtt észak nyugat műsor eredmények
Akkori játékosaink így emlékeznek a 10 évvel ezelőtti sikerre:
Már 10 éve…elsem hiszem. Érdekes sztori az számtalan lenne. … Még nagyon fiatal voltam de azt kijelenthetem, hogy egyik legjobb évem volt minden szempontból. Voltunk olyan szerencsések, hogy Kiss Szilárd keze alatt dolgozhattunk, rengeteget köszönhetek a Mesternek, de szerintem nyugodtan mondhatom ezt a csapat nevében is. A csapategység is nagyon jó volt, sikerünk kulcsa gyakorlatilag. Azóta is szoros barátságot ápolok több volt csapattársammal is. És nem szeretnék megfeledkezni a lelkes szurkolókról, akik mindig a csapat mellett álltak. Egy szó mint száz csak jó emlékeim vannak és szívesen átélném újra azt az időszakot. Hajrá Bányász!
Emlékszem hogy Komáromba rengeteg szurkoló kisért el minket és olyan volt mintha hazai pályán játszottunk volna.
Amikor Komáromban megszólalt a mérkőzés végét jelző sípszó, emlékszem hogy vezérszurkolonk Juhász Zsolti a 3-4 méter magas galériáról leugrott hozzánk a pályára.
Nagyon jó volt ilyen szurkolótábor előtt játszani!
Emlékezetes marad nekem ez az év, kétségkívül az egy komlói nb1/b-s és egy pécsi nb1-es szezonom mellett a legemlékezetesebb…
Varga Zoltán
Az egyik legszebb játékosi korszakom közepe volt ez a szezon. Kiss Szilárd, a Mester személyében olyan edzőt kaptunk, aki kihozta belőlünk a maximumot szakmai, fizikai és morális téren is.
Örömmel jártunk edzésre, mert az öltözői hangulat miatt már megérte lemenni. Az őshonos várpalotaiak mellett a hozzánk igazoló játékosokkal is olyan jó volt a kapcsolat, mintha mindig is csapattársak lettünk volna (és már azok is maradunk 
). Ez átragadt a szabadidőnkre is és sokszor bandáztunk együtt a csapattal edzésen kívül is.
A pályán egymásért játszottunk, az edzéseken folyamatosan versengtünk egymással, az erős ellenfelek elleni meccseket mindennél jobban vártuk, hogy bizonyíthassunk.
Az utolsó merkőzésen extázisban játszottunk hála a rengeteg szurkolónak aki elkísért minket! Aztán jött az utolsó sípszó, repült a hanggránát, utána a Juhász Zsolti és indulhatott a fieszta!
