Idén ünnepli 25. születésnapját, az 1986-ban elsősorban a kézilabdások számára megépült Városi Sportcsarnok. A kerek jubileum kapcsán beszélgettünk Szedlák Tamással, aki az elmúlt negyedszázad évet - 2007-ig játékosként, azóta pedig edzőként – a Sportközpontban töltötte.
- Hogyan fogadta a kézilabdacsapat a Csarnok megépülését?
- A Csarnok megépülésében meghatározó szerepe volt a kézilabdacsapatnak, az egyik fő oka mi voltunk. Kaptunk a szövetségtől egy év haladékot, így az 1985-ös bajnokságban még betonon tudtunk játszani. Ezt követően a csarnoknak azonban meg kellett épülnie, különben más helyszínen kellett volna lejátszani a hazai találkozóinkat. Hála Istennek felépült, amihez a város akkori vezetésének, a bányának és Gál Gyulának a hathatós segítségére is szükség volt. Emellett úgynevezett társadalmi munkában mindenki segített. Az akkori NBI-es együttes is kivette a részét a munkából, segítettünk kábelt behúzni, befűzni a napi edzések után. Hatalmas segítség volt ez számunkra, így már megfelelő körülmények között tudtunk felkészülni a mérkőzésekre, ugyanis előfordult a téli időszakban, hogy a jeges, havas pályát gázpörzsölővel kellett felmelegíteni, hogy edzeni tudjunk.
- A csarnokavatón a magyar válogatott volt az ellenfél. Hogyan emlékszik vissza arra a találkozóra?
- Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a Mocsai Lajos által vezetett vébéezüstérmes válogatott ellen léphettünk pályára. Minket, játékosokat is nagy büszkeséggel töltött el, hogy a magyar nemzeti válogatottat láthattuk vendégül az új csarnokban. Az első félidőben kitűnően tartottuk magunkat, a második játékrész azonban már egyértelműen a válogatotté volt. (A mérkőzés végeredménye: Várpalotai Bányász – Magyar válogatott 18:27) Az egész kézilabdás társadalom boldogsága volt a felépült sportcsarnok, ugyanis mindenki szívesen jött Várpalotára, mivel itt mindig fantasztikus hangulat jellemezte a találkozókat.
- Az elmúlt 25 évben számos felejthetetlen élmény részese volt. Ha egyet ki kellene emelni, mi lenne az?
- Ami a szívemhez igazán közel áll, és amire igazán büszkék lehetünk, az a klub történetében másodszor elért negyedik hely a bajnokságban, hiszen azt már a csarnokban értük el egy rájátszásos bajnokságban, amikor is a bajnoki döntőbe jutásért játszhattunk az Elektromos ellen, ahol végül nemes küzdelemben alulmaradtunk. Erre már mindenki felkapta a fejét, különösen azért is, mert mindig jellemző volt ránk, hogy túlnyomórészt saját nevelésű játékosokból állt a csapatunk és ez az eredmény már akkor is nemzetközi kupaszereplést jelentett. Azonban eléggé nem elítélendő módon a szövetség úgy döntött mind a férfi, mind a női vonalon, hogy nem a bajnokságban elért 4. helyezettek indulhatnak arra hivatkozva, hogy nem rendelkezünk nemzetközi rutinnal. Ami a jövőt illeti, reméljük, hogy megfelelő módon sikerül felújítani, korszerűsíteni a csarnokot, elősegítve ezzel is egy újabb NBI-es tagságot várhatóan elérő csapat munkáját.
(Forrás:Palotai Hírnök)

- Dátum: 2011.11.17 14:12:18 - HOZZÁSZÓLÁSOK: 0 db - HOZZÁSZÓLÁS ÍRÁSA