E cikkben a Várpalotai Bányász  szurkolótáborát szeretnénk megismertetni az olvasóval.

Előre leszögeznénk,hogy csak és kizárólag a férfi kézilabdacsapat mérkőzésein megjelenő fanokról lesz szó.Várpalotán labdarúgó mérkőzésen cikkünk megjelenéséig(Gyaníthatóan még ezután is nagyon sokáig) szervezett formában szurkolói csoport még nem bíztatta a Bányász csapatát.Kivétel azért akad,de erre később utalást teszünk.(*)

Ennek oka valószínűleg a mai magyar labdarúgás alacsony színvonala.Ahol még a legfelsőbb osztályban is konganak a lelátók,ott nem várhatunk az alsóbb ligákban minőségi szurkolást.

A kézilabda viszont férfi és női vonalon is sikersportágnak számít  Magyarországon hosszú évtizedek óta és szerencsére Várpalota is büszke lehet a múltban elért sikereire.A 80-as,90-es években ugyanis a honi férfi kézilabdázás egyik fellegvára volt Várpalota.Az akkori időkben kivétel nélkül elvéreztek Palotán a kor meghatározó sztárcsapatai(Veszprém,Szeged,Tatabánya,Győr,Honvéd,Ferencváros)

A rendszerváltást követően a klub anyagilag ellehetetlenült és visszaléptette NB I-es csapatát .

Hangsúlyoznánk:a Várpalotai Bányász SOHA NEM ESETT KI AZ NB I-ből!!!Ezt mind a mai napig nem sok klub mondhatja el magáról!A csapattól persze sokan elfordultak és alaposan megtizedelődött az egykor országosan is ismert „B közép” is.Néhány régi játékosnak köszönhetően a klub pár éven belül ismét az NB I/B-ben játszott.Mivel a 90-es évek elején nyugati módra hazánkban is gombamód szaporodtak a különböző szurkolói csoportok,pár palotai srác úgy gondolta városunk sem maradhat ki a folyamatból.1995-ben megalakult az AREA ROSSONERA Várpalota első szurkolói csoportja,új impulzust adva a volt „B közép” megmaradt tagjainak.

A bemutatkozás egy VBSK – Zirc megyei I.osztályú labdarúgó(*) mérkőzésen történt meg.Ezután még megjelent a csoport a Péti MTE – Várpalota szomszédvári rangadón,de ezt követően kizárólag a férfi kézilabdázók mérkőzésein bíztatták a Bányászt.Futballmeccsen még 3 alkalommal volt felfedezhető az AREA transzparense,de ezek a baráti kapcsolatoknak köszönhetően más csapatok mérkőzésein voltak(Bakonycsernye-DOROG NB III,TIHANY-DOROG NB III ill. Videoton-CSEPEL NB I)

Az AREA az évek során sokezer km-t maga mögött tudva megfordult többek között az alábbi helyeken:Veszprém,Székesfehérvár,Tatabánya,Ajka,Tököl,Szigetvár,Siklós,Gödöllő,Kalocsa,Nagykanizsa,Komárom)A legtöbb helyen a helyi közönség szimpátiáját elnyerve buzdította csapatát.

Az AREA ROSSONERA nevéhez fűződik az első kétoldalas kötött Várpalota sál elkészítése is,valamint 1-2 ötletes koreográfia bemutatása.Ezek közül kiemelkedik a Balatonfüred elleni Veszprémben lejátszott NB I/B-s rangadón kivitelezett látvány.A csoport tagjai a „VBSK mindhalálig” felirat mögött sírkereszteket emeltek a magasba.Ezen a mérkőzésen képviseltette magát az Ultras Tihany is.

Itt jegyeznénk meg,hogy a csoport rövid életű,de jó kapcsolatot ápolt az Ultras Tihany valamint a dorogi D-Town Ultras tagjaival.

A fiatalabb generáció 2001-ben hívja életre a Várvédők nevű kampániát.Az ARN ekkor már inkább csak vegetál.A csapat ingázása megtizedeli soraikat és bár néhányan a mai napig látogatják a csapat mérkőzéseit,a csoport aktívan nem funkcionál.

Sajnos a táborba nem tud kialakulni egy nagyobb mag.Bár néha jön néhány fiatal,de sokszor az élet hozza úgy(család,munkahely,másik városba költözés),hogy néhányan le is morzsolódnak vagy elvétve járnak mérkőzésre.Mindezek ellenére a palotai rossonerik abszolút jól helytállnak és tekintve,hogy  a 2-3. ligában teszik a dolgukat(Itt szinte egyeduralkodók),hatalmas tisztelet jár nekik tevékenységükért.Hasonló helyzetben  Veszprémben vagy Szegeden talán már tábor sem lenne!

A tábor jó kapcsolatban van mindazokkal,akik elismerik tevékenységüket és nem viselkednek velük provokatívan.

Végezetül álljon itt a mezőkövesdi Magico Ultras véleménye,akik a 2009/10-es szezonban Magyar Kupa mérkőzés kapcsán tisztelték meg látogatásukkal Várpalota városát:

„A hazai Várvédők végig bíztatták a csapatukat,az NB I-ben is elkelne pár ilyen tábor.

Változatosan szurkoltak,jó pár dalt énekeltek,néhol hangosabbak voltak,mint mi.”

vissza a címoldalra