Péntek tizenhárom most – ha szerencsét nem is, de – örömteli dolgokat mindenképpen tartogatott a klub életében. Kiosztásra kerültek ugyanis a jól megérdemelt bronzérmek, amik nem csak az NB2-es, de a megyei csapatunkat is megillették. A szakosztály vezetése mellett eljött, és érmeket adott át Szabó Béla Várpalota díszpolgára, és a VBSK örökös tiszteletbeli elnöke, illetve Öcsi Tamás a Veszprém Vármegyei Kézilabda Szövetség irodavezetője.

Bár időben kicsit korábban, de ennek apropóján nyilatkozott a klub honlapjának Soha Gergő, az NB2-es csapat vezetőedzője és Németh Balázs szakosztályvezető. Természetesen őket is arra kértük, hogy tekintsék át a mögöttünk hagyott idényt.

Kezdjük egy átfogóbb kérdéssel: két év tapasztalatával, mit szóltok a lebonyolítási rendszerhez? Kompetitívebb lett-e az NB2 ettől az alapszakasz – rájátszás rendszertől?

Soha Gergő: Szerintem erősödött az NB2, főleg a rájátszás része, ami már jó minőség. Az alapszakaszban ugyan vannak gyengébb meccsek, de összességében erősebb lett a bajnokság. Mindegyik korszaknak megvannak a sajátosságai, de tény, hogy most sok jó csapat volt.

Németh Balázs: Egyetértek. Azt látjuk, hogy sajnos egyre kevesebb a csapat, az NB1/B is egy csoportos lett, érkeztek hozzánk onnan is erősebb gárdák. Most nyolc darab nyolc csapatos csoporttal indul az NB2, ami szerintem túl sok. Úgy gondolom, hogy egy kevesebb csapatos lebonyolítás (pl 3×14) jobb minőséget adna ahhoz, hogy az NB2 bajnoka, ha feljebb lép, ne találkozzon akkora osztálykülönbséggel, mint most. Ráadásul ezzel a – jelenleg sok helyen nem is létező – megyei osztályok is vissza tudnának dúsulni.

Az elmúlt tíz évben kétszer is végzett harmadik helyen a gárda az NB2-ben. Mondhatjuk, hogy ezzel a lebonyolítással ez a legértékesebb harmadik hely (nem lekicsinyelve az előző két bronzot)?

NB: Elfogadom ezt az állítást. Az, hogy a végjátékban ilyen erős csapatokkal találkozunk, mint most a Fradi, vagy a TFSE, felértékeli ezt az eredményt.

Tekerjük vissza az időt tavaly nyárra. Volt egy kis szurkolói összejövetel, ahova eljöttetek, és beszélgettünk az igazolásokról, várakozásokról. Akkor a felsőházat tűztétek ki célul. Aláírtátok volna a harmadik helyet?

SG: Nem, biztos, hogy nem. Ha azt kérdezed, hogy elégedett vagyok-e a szezonnal, az egy más téma, de harmadik helyet nem írok alá. Több helyről is érkezett már hasonló kérdés. Én, és a csapat is, mindig az első helyért indulunk, azt aláírnánk.

Balázs, te a lassú, fenntartható építkezés híve vagy, ezt mindig hangsúlyozod. Ott tart most a csapat, ahol a terveid szerint tartania kell?

NB: Ha így teszed fel a kérdést, akkor ezt a szezont aláírom előre. Nem a helyezés miatt, hanem amiatt, amit a társaság mutatott év közben, úgy gondolom, hogy jó úton vagyunk. Természetesen látszanak a hiányosságok, ezeken fogunk dolgozni a nyáron.

Tavaly nyáron viszonylag sok új játékos érkezett, amiből szintén valamilyen szintlépés szándéka látszott. Gergő, mennyire voltál megelégedve az igazolásokkal, hogy sikerült a csapatépítés?

SG: Olyan szempontból szerencsénk volt, hogy alapvetően régi-új játékosok érkeztek zömmel. Ugye visszajött Gepi, Foki Dávid, Hanák Dominik. Érkezett még Füredről Bai Dani, Veszprémből Ihász Dávid, a TF-től Hoffmann Tamás. Hogy mennyire kovácsolódtak össze, azt tőlük kellene megkérdezni, de arra mindig próbálunk figyelni, hogy jó karakterek jöjjenek, akik bele illenek a társaságba. Szerintem jó csapat alakult. Amikor a nyáron összeálltunk, akkor láttuk, hogy hol lehetnek hiányosságok, ezekről többször beszéltünk szezon közben. Őszintén szólva, több olyan visszajelzést kaptam a fiúktól, hogy pozitívan csalódtak abban, ahogy kezdtük a bajnokságot, nem gondolták volna, hogy ennyire jól fog menni. Bár nem játszottunk mindig csúcsformában, ez egy olyan gárda lett, hogy 90%-os teljesítménnyel akár extra meccseket is be tudtunk húzni. A bajnokság vége felé aztán kijöttek az előbb említett hiányosságok, és nem mindig tudtunk olyan magas szinten teljesíteni. Összességében elégedett vagyok azzal, hogy a társaság dolgozott ebben a szezonban, tényleg megdolgoztak ezért a bronzért, ami egy jó eredménynek mondható.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amin a legtöbbet kellett dolgozni?

SG: Több ilyen helyzet is volt. Ott van például Foki Dávid sérülése, amivel kapcsolatban tartom a régebbi nyilatkozatomat: nem akartuk őt pótolni, hanem megoldani szerettük volna a hiányát. Bizonyos embereknek többet kellett emiatt vállalni, de szerintem a srácok ezt jól megoldották és Dávid nélkül is tudtunk jól működni esetenként. Természetesen hiányosságok ekkor is voltak, de ez olyan, hogy a játékon mindig lehet mit javítani.

Rendszer szinten egyébként, ami a legnagyobb kihívás volt, az a védekezés megszervezése. Ez volt a legnehezebb: elérni, hogy minden meccsen magas szinten védekezzünk. Főleg ha megnézzük a csapat méreteit, akkor extra munka kellett ehhez.

Meglepően sok játékos érkezett a télen, ez minek volt köszönhető?

NB: Igazából, ahogy egyre jöttek az eredmények, és egyre merészebb álmok kerültek elérhető távolságba, akkor ültünk össze Gergővel, hogy átbeszéljük, hol lehetne még erősíteni a csapatot.

SG: Mélyíteni szerettük volna a keretet, hogy jobban lehessen forgatni a gárdát.

Beváltak ezek az igazolások, hogy látjátok?

SG: Szerintem nagyon jól beilleszkedtek, a visszajelzéseik alapján jól is érzik itt magukat, természetre is idevaló srácok. Emellett a munkájukkal sem volt semmilyen probléma.

Talán a szezon vége miatt lehet kisebb hiányérzetünk. Mi történt az utolsó két fordulóban?

SG: Fizikálisan és mentálisan is elfáradt a csapat. Ráadásul a kulcs momentumokban a „közeg” sem volt támogató, de az esetleges ellenszelet el kell tudni viselni Ehhez képest jól állták a sarat a srácot. Ennyi történt igazából.

Mit láttok most, egyben lehet tartani a gárdát?

SG: Folyamatban vannak a beszélgetések, bőven bele fog nyúlni a júliusba is, mire letisztázódik, ki marad, ki megy. Én úgy gondolom, hogy a csapat döntő többsége marad, pozitívak a visszajelzések. Egyértelműen azon leszünk, hogy együtt tartsuk a csapatot. Július közepén kezdjük az alapozást, addigra okosabbak leszünk.

Mostantól tehát a pihenésé a főszerep, a csapat tagjai az éremosztás után még egy záró összejövetelt tartott. Ezután majd július közepén kezdődik az alapozás. Minden támogatónknak, szurkolónknak kellemes nyarat kívánunk. Ne felejtsétek el a nyári fotó kihívást: várjuk a nyaralós képeket, amiken Bányász relikviával pózoltok! Amint híreket tudunk a csapatról, jövünk!

A szezon végére visszatérünk a várpalotai nevelésekhez, ami a 6+1-es interjúsorozatot illeti. Somogyi Márkkal beszélgettünk, aki -bár már elég régóta a felnőtt csapat tagja – még mindig nem töltötte be a huszonkettedik életévét. Természetesen ő is tanul, amikor éppen nem a gólokat lövi, de egyetem ide vagy oda, teljes a kézilabda felé való elköteleződése. Újabb üdítő beszélgetésen vagyunk tehát túl. Lássuk:

1 – Bai Danitól jövök hozzád, aki arról érdeklődött, hogy hetente hányszor jársz gyúrni?

SM: Gondolom, azért kérdezi, mert fittnek nézek ki. Heti két-háromszor igyekszem meglátogatni az edzőtermet, de az egyetem miatt nem mindig érek rá.

Ki az a csapatból aki élmenő a kondizásban?

SM: Talán Matisz Laci és Rupi (Ruprecht Benedek – szerk), akik többet szoktak jönni. Illetve Hanák Dominik olyan, hogy akár 4-5-ször is szokott kondizni egy héten.

2 – Ha már itt tartunk. Melyik az a gyakorlat, vagy edzésforma, amit igazán szeretsz, vagy éppen nagy nem?

SM: Személy szerint nekem nincs olyan, amit nagyon utálnék. A kondis dolgokat is szeretem csinálni. Talán van egy labdás gyakorlat – az „orosz” – azt valamiért nem szeretem annyira.

3 – Te is ős-palotai nevelés vagy, nem tudom tudod-e, de minden korosztályt beleszámítva a Cunder ellen idegenben szerezted a 700. gólodat a Bányász színeiben. Honnan jött neked a kézilabda?

SM: Igazából a szüleim célja az volt, hogy a sport legyen része az életemnek. Én is szerettem sportolni. Iskola elején elkezdtem focizni, karatéztam is egy évet. Ott úgy alakult, hogy az edzőm kiment Amerikába, így a karate abbamaradt, ezután kezdtem el kézizni. Lakó Levente volt az első edzőm. Amint kiderült, hogy bal kezes vagyok, rögtön le is kerültem szélre.

4 – Mit gondolsz mi a legnagyobb erénye egy szélsőnek? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó szélső legyen?

SM: Nyilván fontos a gyorsaság az indítások miatt, de a legfontosabb szerintem a technika. Az a jó szélső, aki a leglehetetlenebb helyzetekben is gólt tud lőni. Én nézni is szeretem a szélsőket. Amikor fiatalabb voltam akkor Gasper Marguc (szlovén szélső, ex-Veszprém – szerk) játékára néztem fel leginkább. Itt most a csapaton belül régebben Tolnai Peti segített sokat, most pedig Gepire nézek fel.

5 – Anno Kara Dani nagyon vacillált, hogy tőled kérdezzen-e, és mivel tudom a kérdését, ezért megkapod tőlem. Miért lett „Cuki” a beceneved?

SM: Arra már nem emlékszem, hogy milyen korosztályban volt, de egy edzés végén jött Bota Emese (egykori várpalotai női kézilabda játékos, jelenleg versenybíró) és ő fogalmazta meg rólam, hogy „milyen kis cuki”. Azóta rajtam maradt, és egészen máig kísér ez a becenév. Sőt, már öcsémre is átszállt.

E kérdés előtt nem sokkal befutott az újabb 6+1+1-es kérdés Ihász Dávidtól:

ID: Kérdezd ám meg tőle, hogy miért ő a Farkasember.

SM: Szerintem ennek nincs akkora sztorija. Szeretek turkálókban „kincsekre” vadászni, és találtam egy farkas mintás, szőrös kabátot, amit hordok is. Erről a kabátról adta Dávid ezt a nevet.

6 – Említetted az egyetemet. Mit tanulsz?

SM: Programtervező informatikusnak tanulok Veszprémben. Az alapszakból két félévem van még vissza, most jön az az időszak, amit élvezek: beadandókat írni, programozni. Alakul a nyári gyakorlat helye is: egy veszprémi kiberbiztonsággal foglalkozó cégnél tudok majd elhelyezkedni. Fontos nekem a tanulás, de egyelőre nem szeretném, hogy a sport rovására menjen (nevetünk).

6+1 – Fontosabb a sport?

SM: Sokan lehet, hogy nem így vannak vele, de én szeretek edzésre járni, szeretném így alakítani a gyakorlati helyemen is a dolgokat, hogy ne kelljen tréninget kihagynom. Olyan régóta jelen van az életemben a sport, hogy egyelőre nagyon fontos. Biztos eljön majd az idő amikor dönteni kell, de ez még szerintem odébb van.  

Végül pedig, kitől kérdeznél?

SM: Foki Mátétól kérdezném, hogy az IFBB Pro-ra megvan-e már a fizikuma? Ez a testépítők bajnoksága, és mivel Máté sérült volt egy darabig, így csak kondizhatott… szóval volt ideje felkészülni.

Beszélgetünk még Márkkal, akitől megtudom, hogy szereti a borjúhúsos kebabot. Érdeklődésemnek apropója az volt, hogy egy általam is kedvelt Táncsics úti vendéglátóhely szorosan kapcsolódik a családjához, így számomra releváns az ajánlata. De szóba kerül még a csapat is természetesen: Márk is úgy látja, hogy nagyon egységes, jó társaság jött össze idén, reménykedjünk, hogy ez a következő szezonra sem változik.

Csapatunk a szezonban megtette a tőle telhetőt, így nyáron a szurkolókon a sor. Vigyél magaddal a nyaralásodra, vagy csak kikapcsolódáskor valamilyen Bányász relikviát (póló, bögre, sál, stb), fotózkodj vele, és küldd el nekünk. Nyár végén a fényképek kikerülnek a Facebook oldalunkra, és a legtöbb reakciót elérő fotók készítői (vagy szereplői) értékes nyereményekre számíthatnak.

Hogy pontosan mik ezek a nyeremények? Természetesen a VBSK-hoz kapcsolódók. Lássuk:

A FlashFotó felajánlásával értékes fotózást nyerhet egy szerencsés, illetve a VBSK Shop jóvoltából egy Bányászos ajándékcsomag várja gazdáját. Megéri tehát nyáron sálban pózolni!

Szabályok:

• Fotót bárki beküldhet, a lényeg, hogy valamilyen VBSK-s relikvia látható legyen rajta
• Egy helyszínről mindenki egy fényképet küldjön, de ugyanaz a személy akár több helyszínről is beküldhet képet
• A képeket a Várpalotai Bányász Sportkör Facebook oldalára kérjük küldeni, üzenetként
• A képek beküldési határideje: 2025 augusztus 31.
• Reakciógyűjtés a VBSK Facebook oldalának eredeti posztja alatt: 2025 szeptember 1. – 21.
• Díjak átadása: 2025 szeptember végéig

Ha még nincs Bányászos relikviád, de szeretnél nevezni, akkor keressétek a VBSK Shop Facebook oldalát és rendeljétek meg a kiválasztott tárgyat!

A kihíváshoz nem is kívánhatnánk mást: Jó Szerencsét!

A hétvégén lezárultak az NB2-es férfi kézilabda bajnokság küzdelmei. A záró fordulóban csapatunk a TFSE csapatához látogatott. Igazi tétje a meccsnek már csak részünkre volt: mivel néhány órával korábban a Fradi legyőzte a Tata csapatát, így eldőlt, hogy egy győzelemmel a második hely is elérhető. Ezzel szemben a TFSE az ötödik hely megőrzéséért küzdött. A túrához hozzá tartozik, hogy az Egyetemisták egy minden igényt kielégítő csarnokban fogadták a várpalotai csapatot.

A meccs népes várpalotai közönség előtt került megrendezésre, viszonylag sokan kísérték el a csapatot az utolsó erőpróbára. Nem kezdtek jól a szemben álló felek, az első támadás itt is, ott is kimaradt, majd Csomay védéseinek hála magához tudta venni a vezetést a Bányász. Az első tíz percben felváltva estek a gólok, mindig mi vezettünk, és a TFSE futott az eredmény után. Tőlünk Szöllőskei, Ihász és Gebhardt is eredményes volt, a TFSE-t pedig a Szabó-Báder-Molnár trió húzta, így érkeztünk el a 6-6-ig (10. perc). Ekkor Harausz góljával előszőr vették át a vezetést az egyetemisták, és folytatódott a sorminta, csak most mi hajszoltuk ellenfelünket egészen 10-10-ig (25. perc). Ekkor Ruprecht góljával még átvettük a vezetést, de az utolsó öt perc a fővárosiaknak sikerült jobban, így a félidőre 13-12-es eredménnyel érkeztünk.

A második félidőt a TF kezdte, és a meccsen tizenegy gólig jutó Szabó Máté fél percen belül kettőre növelte a különbséget. A meccsen először alakult ki két gólos differencia ekkor. Ezt a különbséget a 37. perc végére Hegyi góljával sikerült eltüntetnünk (16-16), majd gyors gólváltások után a 40. percben Ruprecht góljával örülhettünk a vezetésnek (18-19), ekkor még nem tudtuk, hogy utoljára. Sajnos a támadójátékunk fáradni látszott, és másodpercre pontosan öt percet kellett várnunk a következő gólunkra, ami a 20-20-as egyenlítést jelentette egy Fülöp hetes képében. A végső fordulat az 53. percben jött el, amikor először is Molnár góljával 24-23-ra átvette a vezetést a TFSE csapata, majd a mi elrontott akciónkból indultak, amit Fülöp állított meg látszólag úgy, hogy a labdát ütötte ki ellenfele kezéből, ám a játékvezetők másként látták: azonnali piros lappal „díjazták” kiváló átlövőnk megmozdulását. Érzékeny veszteség volt ez, már csak azért is, mert az utolsó négy gólunkból hármat szerzett tizenötösünk. Meg is álltunk támadásban, és az utolsó hét percben mindössze két gólt szereztünk, míg ellenfelünk hatszor is betalált, így beállítva a 30-25-ös végeredményt.

Az utolsó két fordulóban érezhető volt, hogy fáradtabb a csapat, és sajnos nem sikerült megszerezni azt az egy győzelmet, ami az ezüstérmet jelentette volna. A tavalyi alsóház után viszont mindenképp óriási siker, hogy a véghajráig versenyben voltunk még a feljutásért is.

Minden szurkolónknak köszönjük az egész éves buzdítást, reméljük, hogy a következő szezonban is számíthatunk Rátok!

Nehéz héten vagyunk túl, a szombati vereséget nehezen emésztette szurkoló, játékos és stábtag egyaránt. A bajnokság viszont nem ért még véget, még akkor sem, ha az utolsó fordulóra a Bányász csapata kicsekkolt a bajnoki címre hajtó gárdák közül. A sors igazsága, hogy a feljutásról a megmaradt két csapat egymás ellen dönt: Népligeti látogatásakor a Tatának három góllal kell győznie a Fradi ellen, hogy visszakerüljenek a másodosztályba. Ennél szűkebb győzelem (illetve a döntetlen) a Tata ezüstérmét jelentené. Sőt, a tópartiak számára még egy hely „elérhető”. Ha a Bányász győz, ők pedig kikapnak, ezesetben a mi lennénk az ezüstérmesek.

A fentiekből kiderül tehát, hogy nekünk is tartogathat még előrelépést az utolsó forduló. A Dr. Koltai Jenő Sportcsarnokba látogatunk, hogy megmérkőzzünk a TFSE gárdájával. A két csapatnak ez lesz a tizedik összecsapása egymás ellen. Érdekes, hogy időben elég távol eső szezonokban találkoztunk eddig: az 1962-es, 1979-es, 1980-as és 1995-ös szezonok után a 2025-ös év lett az, amikor kétszer mérkőzik egymással a két együttes. Eddig 6-3 a javunkra.

A rosszul sikerült hazai „búcsúról” és a szezonzáróról kérdeztük csapatunk kapusát, Csomay Pált:

„Sajnos az utolsó hazai mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy azt reméltük, és ezt nem volt egyszerű megemészteni. A hétvégén lesz az utolsó megmérettetésünk az idei szezonban a TFSE csapata ellen, ami egyáltalán nem lesz egyszerű. A csapat minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy győzelemmel tudja zárni a szezont.”

Lényegre törően nyilatkozott csapatunk vezetőedzője, Soha Gergő:

Az előző mérkőzésen több sérülés is sújtott minket. Átbeszéltük a srácokkal az előző mérkőzések tanulságait és tudjuk, hogy tovább kell dolgoznunk. A céljainkért bele állunk a feladatainkba, munkánkba.

Az április 12-i, hazai meccsünket magabiztos második félidőnknek köszönhetően 28-21-re hoztuk. Akkor a TFSE a Tata elleni meglepetés győzelemből érkezett hozzánk, ám azóta valami eltört a fővárosiaknál: a palotai vereség után következő mindhárom meccsüket elbukták, így számukra már csak a szép búcsú a cél (egy győzelemmel ötödikek lehetnek, míg más eredménynél legrosszabb esetben hatodikak). Nekünk viszont még mindig megvan az esély arra, hogy az elmúlt tíz NB2-es évünk legfényesebb érmével térjünk haza Budapestről. Hajrá Bányász!

Mindkét csapat motiváltan érkezett a mérkőzésre. A hazai VBSK győzelme esetén még mindig harcban állhatott a legfényesebb éremért. Igaz, ehhez a rivális és listavezető Ferencváros U21 botlására is szükség lett volna. A vendégek pedig nyilvánvalóan szerettek volna visszavágni a Bányásznak a sima hazai vereségükért (26:31).

Természetesen zsúfolt lelátó és remek hangulat fogadta a csapatokat. Két vendég találattal indult a mérkőzés, mondhatni, beragadt a rajtnál a Palota. A mérkőzés harmadik percében Fülöp szerezte az első Bányász gólt, helyrehozva korábbi hibáját (1:2). Sokszor meglehetősen durván védekezett a Budakalász, de a két játékvezető partner volt ebben, vagy legalább is nem megfelelő súllyal büntetett egy-egy megmozdulást. Ennek is köszönhetően a vendégek bő negyed órán keresztül őrizni tudták minimális előnyüket. A 17.percben Ihász góljával ismét utolérte ellenfelét a VBSK (9:9). Erre még volt válasza a Budakalásznak, de következő Ihász találat már a hazai csapat vezető gólja volt a 20. percben (11:10). Fülöp pedig még növelni is tudta a palotai előnyt (22. perc, 12:10). Leszakítania viszont nem sikerült ellenfelét a Bányásznak, így a félidőben két gól volt az előnyünk (16:14).

A szünetben nem sok ideje maradt nyalogatni sebeit a hazai csapatnak (volt bőven mit), egy kis szusszanás és már folytatódott is az ütközet. A hazai publikum nagy örömére egy újabb Fülöp góllal, így már 17:14 volt a Bányásznak. A 41. percig tartotta előnyét a hazai gárda, de az egész mérkőzésre jellemző rengeteg technikai hibának és elrontott lövéseknek köszönhetően a vendégek kiegyenlítettek, majd 21:22-nél rövid időre a vezetést is visszavették. Szerencsére Szöllőskei góljával 23:22-re már ismét a vörös-feketék vezettek, és többnyire őrizték is előnyüket az utolsó pár percig. Ugyan a srácok a pályán nem tudhatták, de a csoport másik mérkőzésén az 50. percben a lipóti Oross góljával két gólos hátrányban volt a Ferencváros U21. Ezzel csapatunk átvehette volna a vezető pozíciót a tabellán. Volna…ha az a fránya pár perc nem lett volna még hátra. Az 57. percben Csengeri góljával egyenlítettek a vendégek. Ezt követően Csomay hiába húzta le a rolót a kalásziak előtt, elöl sem Gebhardt, sem pedig az addig oly biztos kezű Fülöp Jani sem tudta bevenni a Budakalász kapuját. Ahogy az lenni szokott, végén jött az igazi fekete leves. Az utolsó pillanatban gólt dobott a Budakalász, ezzel visszavágtak a hazai vereségükért (27:28).

Sajnos vereség lett a vége, nem volt a csapat elég hatékony támadásban. Időközben a budapesti zöldek is a maguk javára fordították a lipóti találkozójukat, így eldőlt, hogy az utolsó forduló eredményeitől függetlenül a Várpalota már nem szerezheti meg a feljutást érő első helyet a bajnokságban, és jelenleg a harmadik helyen tanyázik a tabellán. Hogy végül a második, vagy a harmadik helyen végez csapatunk, az a jövő heti mérkőzések függvénye, ahol a sors szeszélye folytán a tabella első két helyezettje egymás ellen mérkőzik. Minden esetre bármi is lesz majd a vége, a csapatot dicséret illeti az egész szezonban mutatott hatalmas küzdésért, amellyel több száz sportkedvelőt vonzottak a Gál Gyula sportcsarnok lelátóira hétről hétre. Szép volt fiúk! Köszönjük és jövőre együtt még ráteszünk egy lapáttal!

Elérkeztünk a 2024/2025-ös szezon utolsó előtti fordulójához, véghajrá kezdődik az NB2 felsőházi csoportjaiban.  Szétnézve a többi nyolcasban, még egy olyan csoportot találunk (A „C-D”-t), ahol nem dőlt el a feljutó kérdése (itt a Salgótarján 21, míg az Ózd 20 ponttal várja az utolsó két meccset), az „E-F” és „G-H” csoportokban viszont már matematikai esély sincs arra, hogy a bárki utolérje a PLER U21, vagy a PTE PEAC gárdáját. A mi nyolcasunk azonban más. Még három csapat is joggal pályázhat a feljutásra, ebből kettő ráadásul egymás ellen játszik majd az utolsó fordulóban (Fradi U21-Tata).

Fókuszáljunk azonban most még a szombati hazaira, ugyanis nem gondolhatjuk, hogy könnyű feladat vár ránk. A Budakalász csapata érkezik hozzánk vendégségbe, akiknek nem úgy alakul eddig a felsőház, ahogy eltervezték. Öt pontot hoztak magukkal az alapszakaszból, ám kisebb meglepetésre ezt eddig csak néggyel tudták megfejelni (kétszer győzték le a Lipót gárdáját). Az elmúlt fordulóban ráadásul méretes zakóba szaladtak bele Tatán (44-20). Biztosak lehetünk tehát abban, hogy mindenképpen javítani szeretnének, és nem fognak feltett kézzel érkezni a Gál Gyula Sportcsarnokba.

Elszántan, de koncentráltan készülnek fiaink, erről beszélt vezetőedzőnk, Soha Gergő is:

„A célunk a hétvégén, hogy rajtunk ne múljon semmi (a bajnokságban – szerk.). A Budakalász ellen szeretnénk itthon tartani a két pontot, amihez koncentráltnak kell lennünk. A tervünk, hogy kőkemény védekezésből, határozott pontos támadásokat indítsunk és fejezzünk be eredményesen. Szeretnénk kiszolgálni a szezon utolsó hazai mérkőzésén jó játékkal a szurkolóinkat.

Az ellenfelet maximálisan tisztelve, de magabiztosan nyilatkozott a szombati meccsről átlövőnk, Fülöp Jani is:

Nagyon várom a hétvégi összecsapást, hiszen ez az utolsó hazaink a szezonban. Szeretnénk egy pörgős, kemény meccsen itthon tartani a két pontot, és ezzel megköszönni a szurkolóknak a szezonbeli támogatást. A Budakalász egy jó csapat, de úgy gondolom, ha csináljuk a dolgunkat és tartjuk magunkat a megbeszéltekhez, nem lehet probléma. Hajrá Bányász!”

Emlékezhetünk, hogy április eleji szentendrei találkozónkon magabiztos játékkal győztük le a Budakalász csapatát 26-31-re. Minden esélyünk megvan tehát arra, hogy továbbra is nyomás alatt tartsuk a Fradi U21-es csapatát és nem mellesleg veretlenül zárjuk idehaza a szezont.

A forduló további mérkőzései is tartogatnak érdekességeket. A Fradi U21-es csapata Lipótra látogat. Ha valaki, hát mi pontosan tudjuk, hogy ha a „Pékek” jó napot fognak ki, akkor bárki megizzadhat náluk. A múlt fordulóban például a TFSE vérzett el a határ mentén (35-34), és igazából a Népligetben sem adták könnyen a bőrüket (33:29). A minket üldöző Tata a TFSE csapatát fogadja, a Komárom pedig revansot vehet a Cunderen a fehérvári fiaskóért.

A 6. forduló az NB2 A-B csoport felsőházában újra élessé tette a versenyt a feljutásért. Ehhez persze
nem csak a Palota habkönnyű győzelme kellett, de a további mérkőzések eredményeinek szerencsés
alakulása is hozzájárult.

Mielőtt rátérünk a „további mérkőzések eredményeire”, még időzzünk el kicsit a saját meccsünknél, és lássuk, miként vélekedtek játékosaink a szezon eddigi legsimább, 25 gólos győzelméről. Tehetséges irányítónk, Foki Máté – testvéréhez hasonlóan – térdsérüléssel bajlódott, és csak a Fradi ellen tért vissza a pályára. A Fehérvár ellen ismét játszott és immár gólokkal – szám szerint hárommal – járult hozzá a 42-17-es diadalhoz. Így értékelt:

„A hétvégi meccsen a védekezésünket szeretném kiemelni. Nagyot küzdöttek a srácok hátul, mindent megtetettek, hogy a lehető legkevesebb gólt kapjuk. Ezekből a stabil védekezésekből sikerült gyors támadásokat is vezetnünk. Örülök, hogy végre újra a pályán lehetek, de van még mit pontosítani a játékomon… Már Cuki (Somogyi Márk) bemelegítésében elfáradtam”

A koronázóvárosiak ellen az egyes szerepkörökben kevesebbet játszókat is ki tudta próbálni Soha Gergő, így esett meg, hogy Dobos Máté, akit főleg védekezésben láthattunk eddig, 4/4-gyel zárt. Meccs előtti nyilatkozatában magabiztos, sok gólos győzelmet várt, ez bejött neki, így megkérdeztük a meccs után is:

„Úgy gondolom, sikerült egy jó mérkőzést játszanunk a Cunder ellen. Mindenképp ki akartuk javítani
a múlt heti csorbát. A csapat célja tehát egyértelmű volt: dominálni, gyors ritmust diktálni és hibára
kényszeríteni az ellenfelet. Ezt persze Gergő is elvárta a csapattól és úgy gondolom, ezt sikerrel tudtuk
teljesíteni. A négy gólom természetesen nagy élmény, szerencsére nem ez volt az első alkalom, hogy
több gólt is tudtam szerezni. Jelenleg védekező szerepkört töltök be a csapatban, így külön örültem
annak, hogy több lehetőséget kaptam támadásban is.”

A télen érkezett átlövőnk, Matisz László, ideérkezése előtt több hónapot kihagyott, így sokáig csak edzett a csapattal, mára viszont egyre inkább bejátssza magát a gárdába. Őt is megkérdeztük, hogy érzi magát Várpalotán, illetve milyennek látta a Fehérvár elleni derbit:

„Remekül érzem magam Várpalotán, Pazar a hangulat. A beilleszkedésemet felettébb
megkönnyítette, a csapattársaim, illetve a stáb tagok kedvessége, segítőkészsége és összetartása.
Utóbb említett kvalitás a Cunder elleni mérkőzésen is megmutatkozott, amelyen az első perctől
kezdve uraltuk a játék menetét, ezáltal magabiztos győzelmet tudtunk aratni.”

A Bányász tehát teljesítette a „kötelezőt” (amennyiben van ilyen ebben a csoportban), és várta a további sorsát, ami szerencsére jól alakult. Az előző cikkünkben a forduló rangadójának harangoztuk be a Komárom-Fradi összecsapást, ami igazolta is a várakozásokat. A változatos meccsen a Komárom kezdett jobban, de a három-négy gólos kezdeti előnyük a 22. percre elfogyott, és hamarosan már a Fradi vezetett ugyanennyivel. A hazai gárda szívós játékkal egyre jött fel a szünetre (13-14). Ezt követően a 38. percben érték utol a Fradit legközelebb, átvették a vezetést, és innen ki sem engedték azt a kezükből, és 31-28-as eredménnyel tartották otthon a két bajnoki pontot, nagy szívességet téve ezzel nekünk.

Illetve a Tatának is, akik a vártnál sokkal simábban, 44-20-ra lépték le otthon a Budakalászt. A forduló negyedik meccsén a Lipót kisebb meglepetésre otthon tartotta a két pontot a TFSE csapatával szemben egy utolsó másodperces góllal (35-34).

Az élboly így újra sűrű, az utolsó két fordulóra rákanyarodva három csapatnak is reális esélye van a feljutást érő hely megszerzésére. A Fradi Lipótra látogat, majd otthon fogadja a Tatát. Ez utóbbi csapat a pesti látogatás előtt még otthon fogadja a TFSE gárdáját. Mi pedig jövő héten búcsúzunk a Gál Gyula Sportcsarnoktól egy Budakalász elleni meccsel, az utolsó fordulóban pedig a TFSE gárdájához látogatunk majd.

A múlt heti budapesti szerencsétlen fiaskó után a csoport sereghajtója ellen köszörülhette ki csapatunk a csorbát. A hosszúhétvégének „hála” a lelátó talán foghíjasabb volt, de a mutatott játékon ez szerencsére nem látszott.

Az esélyeknek megfelelően már az első percekben magához ragadta a kezdeményezést a Bányász és hamar ellenfele tudtára adta, hogy ezen az estén ők csak az áldozati bárányok szerepkörét tölthetik be. Somogyi nyitotta meg a hazai gólok sorát, és bár a nagy igyekezetbe sokszor csúszott hiba a VBSK játékába, a fölényes vezetést nem tudták megakadályozni a rendkívül fiatal Fehérváriak. Megdöbbentő volt, hogy első találatukat mindössze a 19. perc elején jegyezhették (8:1). A félidő lefújásáig is csupán 4 találatig jutottak, nem túl nagy erőbedobásra késztetve a vörös-feketéket (félidő: 16:4).

A második játékrészre így igazából nem maradt sok nyitott kérdés. Soha Gergő láthatóan igyekezett több játéklehetőséget adni azoknak is, akik eddig kevesebb percet tölthettek a pályán az eddigi találkozókon. Csak a különbség volt a kérdés a végére. A vendégek a 2.félidőben már több, mint 3-szor annyi gólt dobtak, mint az első játékrészben, de a Palota is kevesebb hibát vétett ebben a félórában, így tetemes, 25 gólos különbséget kovácsolt össze a lefújásra.

A következő fordulóban már jóval nehezebb feladat jön a Bányász számára. Május 17-én, szombaton 18 órától a Budakalász csapata érkezik Várpalotára, az utolsó hazai környezetben vívandó összecsapásra.

VBSK – MÁV Előre-Cunder Kézisuli 42-17 (16:4)

Várpalota 200 néző

Vezette: Salamon Gábor és Tóth József

VBSK: Csomay, Manazya (kapusok) – Bai 4, Szöllőskei 2, Foki M 3, Fülöp 4, Dobos 4, Ruprecht 3,Somogyi 2, Gebhardt 3, Járási 3, Hegyi 1, Gáspár, Hanák 3, Matisz 3, Ihász 7

Vezetőedző: Soha Gergő

Kiállítás: 6 ill. 10 perc

Hétméteres: 5/4 ill. 3/2

Gyorsan tovább kellett lépni a Bányász játékosainak a hétvégi Népligetben elszenvedett vereség után, ugyanis a keddi edzésen már nem ez volt a téma. Sokkal inkább az előttünk álló, újabb feladattal kapcsolatos teendők töltötték ki a Srácok gondolatait.

Szomszédvári rangadón látjuk vendégül a Cunder együttesét. A fehérváriak rendelkeznek a legkevesebb felsőházban megszerzett ponttal, ugyanis az eddig lejátszott öt meccsből mindössze egyet nyertek (ez mondjuk épp nem kis skalp, ugyanis a Komárom gárdáját verték otthon 31-30-ra). A bő hónapja a VOK-ban lejátszott meccsünkön viszonylag simán nyertünk 24-39-re, jó esély mutatkozik arra tehát, hogy megőrizzük hazai veretlenségünket.

Játékosaink is pozitívan várják a találkozót. Kőkemény védőnk, Dobos Máté így fogalmazott:

„Nehezen emésztettük meg a vasárnap történteket, de igazából a szomorkodás csak vasárnap estig tartott. Hétfőn már új céllal indultunk neki a hétnek. A keddi edzésen Gergő is pozitívan állt a dolgokhoz, elmondta, hogy meg van elégedve, a küzdőszellemmel nem volt probléma, ő is látta, hogy szívünket-lelkünket kitettük a pályára. A Fehérvár elleni meccsre pozitívan tekintünk, a két pontot itthon szeretnénk tartani és ki szeretnénk szolgálni a nézőket egy jó játékkal. Személy szerint egy sok gólos meccset várok és úgy gondolom, hogy sikerült felkészülnünk.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg szélsőnk, Hegyi Barnabás is, aki szintén vasárnap estétől indította nyilatkozatát:

„Hát, mit is mondjak. Az előző szezonokhoz képest valóban az idei lehet messze a legjobb teljesítményünk, de fájó ilyen kevéssel a vége előtt így veszíteni. A csapat szíve kint volt a pályán, ezt Gergő is kiemelte nekünk. Azt a meccset csak szinte hibátlan játékkal lehetett volna megnyerni, és ami fájó, hogy az én szívügyem, a védekezés sem ment annyira. Szerencsére Pali meccsben tartott minket néhányszor a kapuból.

A Cunder ellen igazából ugyanúgy készülünk, mint bármely eddigi meccsre, ebből a szempontból mindegy, hogy mit játszottunk előző hétvégén, azon maximum az első edzésig gondolkodunk. Kedden már mindig a következő feladaton gondolkodunk. Bízunk benne, hogy kijavítjuk a hibáinkat és jó játékot tudunk mutatni a Cunder ellen és egy magabiztos teljesítményt tudunk hozni. Természetesen két pontot várok.”

A hatodik forduló további meccsei is tartogatnak izgalmakat. A negyedik helyre hajtó, és néha kiszámíthatatlan Komárom a Fradit fogadja, ez lesz talán a forduló rangadója. A TFSE az egyre inkább magára találó Lipóthoz látogat. A lipótiak Budapesten is megtréfálták az egyetemistákat, és egy döntetlent kicsikartak akkor. A minket közvetlenül üldöző TAC pedig a Budakalászt látja vendégül az Öreg-tó partján.