Úgy hozta a sors, hogy a rájátszás első mérkőzését rögtön a másik csoport első helyén végző Ferencváros U21 ellen játszhatta a Bányász együttese. Mondhatni a lehető legnehezebb ellenféllel néztek farkasszemet a srácok szombat este. Azért azt nyilván a budapestiek is tudták, hogy Palotán nem lesz könnyű dolguk, ha meg akarják szerezni a győzelemért járó két pontot. Mindkét csapat a győzelemért szállt tehát harcba. A jó mérkőzéshez adva volt két jó csapat, már csak sok néző kellett, hogy a hangulatra se legyen panasz. Szerencsére ezen az estén még a szokottnál is többen látogattak el a Gál Gyula Sportcsarnokba, így kezdődhetett is maga a mérkőzés.

A vendégek nyitották meg a gólok sorát Bodó találatával, amit hazai oldalról Ihász egyenlített ki az ellentámadásból. A 8.percben Csomay fülelte le Bodó löketét és a hazaiaknak esélye nyílt a vezetés átvételére. Sajnos Fülöp Jani próbálkozása a ferencvárosi Vajtai kezei által halt el. Az ellentámadásból Bodó ismét a zöldeknek szerzett előnyt (9.perc: 3:4). A 11. percben Horváth-Garaba labdáját védte Csomay, de sajnos Ruprecht sem tudott élni a felkínált lehetőséggel, nem egyenlített ki a VBSK. Ami nagyobb baj, hogy a ferencvárosiak értékesítették helyzetüket, így a 12. percben Mészáros góljával először vezettek két góllal. Gebhardt hibáját megbüntetve pedig már három volt a különbség, oda. Horváth-Garaba talált be (13.perc: 3:6). A két-három gólos vendég előny a félidő hajrájáig tartott ki, mivel a 22. percben Szatmári góljával újra egyre zárkóztak a vörös-feketék (8:9). A játékrész vége előtt Gebhardt pedig ki is egyenlített (Félidő: 13:13).

Rövid pihenő után kezdődhetett minden elölről! A második félidőt Fülöp Jani révén hazai gól nyitotta, amivel először vezetett a Bányász a mérkőzésen (14:13). A második játékrészben végig a Palota vezetett egy-egy góllal. Mivel a Bányász ebben az időszakban rendre helyzeteket hibázott, így a fővárosiak rendre sikeresen kiegyenlítették hátrányukat. Az utolsó percet is 26:26-ról kezdték a csapatok, amikor Szatmári mindössze húsz másodperccel a lefújás előtt betalált. 27:26 a Várpalotának! Természetesen azonnal időt kért a vendégek szakvezetője. Csak másodpercek voltak hátra, de egy támadásra még éppen elég az idő. Idegörlő pillanatok voltak, és sajnos bejött a vendégek húzása. Fülöp Péter mindössze 5 másodperccel a végső dudaszó előtt kiegyenlített. Egy-egy pont lett mindkét csapat jutalma. Hogy ez mire lesz elég, majd a végelszámolásnál kiderül. A tataiak nyilván nagyon örülhettek neki, hisz magabiztos győzelmüknek köszönhetően átvették a vezetést a tabellán az eddig vezető Ferencváros előtt. A Várpalota jelenleg 9 pontjával a harmadik. Minden esetre egy külső szemlélő bizonyára jól szórakozhatott ezen a találkozón. Nagy harc, hihetetlen izgalmak és remek hangulat jellemezték a mérkőzést. Búslakodni nincs idő, hiszen péntek este már a szomszédvárnál van jelenése a Bányásznak, ahol nagyon jó lenne sikert aratni a MÁV Előre – Cunder csapata ellen. Nyilván ellenfelünk is ezt tervezi.

Hajrá Bányász!

Egy ízig-vérig várpalotai sráccal beszélgetünk a „Passzold a kérdést!” aktuális részében. Végigjárta a korosztályokat, és a Bányász színeiben mindent összevetve pont 300 meccsnél jár, amihez gratulálunk. Jelenleg egy Komáromban összeszedett kisebb sérülése miatt nem edz, így civilben érkezik a „tetthelyre”. Mivel nem kenyere kívülről szemlélni a pályán történteket, így inkább a szokottnál hosszabbra nyújtjuk a beszélgetést. Következzen ennek a 6+1-es kivonata.

1 – Csomay Pali kérdezett tőled, és úgy látom valamit sejtesz is róla

HB: Hát, az az igazság, hogy van egy tippem. Pali nagyon mosolygott, amikor megkérdeztem, hogy „ugye nem lesz szó délutáni szunyáról?”

Te vagy az első, aki ennyire ráérzett. A kérdés valóban úgy hangzott, hogy sikerült-e fejleszteni a délutáni alvások hatékonyságán?

HB: Felfújták ezt a dolgot eléggé (nevet). Annyi az apropója, hogy amikor haza érek munkából, akkor általában van még egy órám, az edzésre indulás előtt. Ilyenkor szoktam pihenni, és augusztus óta volt két olyan alkalom, amikor ez a pihenés kicsit elhúzódott. Ilyenkor aztán megindulnak a folyamatos telefonhívások Gergőtől, Kara Danitól… aztán ezeket hallom vissza, olyan formában, hogy „reméljük jól kipihented magad”. Nem éri meg késni egyébként, mert minden perc késésért tíz fekvőtámasz jár. Motiválva vagyunk a pontosságra. Dolgozom is ezen.

2 – Nem játszottál más klubban, csak itt Palotán. Mi az ősélményed a kézilabdával kapcsolatban? Miért kezdtél kézilabdázni?

HB: Nekem valójában kiskoromban a foci volt a kedvenc sportom, oviban is foci edzésre jártam. Viszont általános iskolában Grüll Gábor volt a tesitanárunk. Így szinte minden osztálytársam, évfolyamtársam „Gáborbá”-hoz járt kézilabda ezdésre. Ő is hívogatott kézilabdázni, és egy kisebb székesfehérvári foci kitérő után döntöttem a kézilabda mellett. Ez negyedik, ötödik osztályos korom körül volt. Megfogott itt a hangulat, jó volt a csapat. Előtte is zavart, hogy az osztálytársaim mindig a kézilabda történésekről beszélgettek, én meg ezekből akkor kimaradtam, mert focizni jártam.

3 – Rögtön szélső lett belőled?                           

HB: Igen, rögtön a szélre kerültem. Leginkább amiatt szerintem, mert a fentiek miatt volt egy kis lemaradásom. „Gáborbá” addigra már az alapokat nagyon megtanította a többieknek. Az egy kiemelkedő csapat volt. Szélre kerültem, de szerettem is, soha nem gondolkodtam azon, hogy belső posztos szeretnék lenni. Inkább a védekezés az ahol szeretek minél beljebb lenni, akár 5+1-nél zavaróban, vagy a mostani helyemen, a kettes védő szerepében. Itt jobban ki tudom élni magam, ez a „daráló” nekem kedvesebb. A játékosok zöme gólt szeret dobni, de nekem valahogy ez volt fontosabb, hogy a védekezésem rendben legyen. Lehet, hogy „elcseszett” vagyok egy kicsit ilyen szempontból, de ez van (nevet).

4 – Ugye te végig jártad a ranglétrát itt Bányásznál. Milyen élmény volt a felnőtteknél bemutatkozni, mire emlékszel?

HB: Egy dologra emlékszem, hogy borzalmasan izgultam. Az első meccseken rettenetesen féltem. Nagy nyomást jelentett ennyi szurkoló előtt játszani. Ha valamit jól csináltam, az nagyon feldobott, de ha rontottam, akkor meg arra gondoltam, hogy nem azért jött ide ennyi ember, hogy azt nézze, ahogy én dobálom az oldalhálókat.

Arra emlékszel még, hogy ez pontosan mikor volt?

HB: Hát, 2018-2019 körül, de pontosan nem tudom. Ez az az időszak volt, amikor Gergő megkapta az ifi csapatot és elkezdte feljebb vinni a játékosokat. (Utána jártam: Hegyi Barna a 2018/19-es szezon utolsó fordulójában egy VBSK-SZESE Győr U22-es meccsen lépett először pályára. A meccset 21-17-re nyertük).

5 – Hogy vagy megelégedve a saját eddigi szezonoddal?

HB: Azt mondanám, hogy jól kezdtem, de az utóbbi időben nem vagyok megelégedve magammal. Ráadásul Komáromban meg is sérültem kicsit. A jobb lábamon a combhajlítóm már a Tata ellen sem volt 100%-os, ott próbáltuk, hogy ha kapok egy kis pihit talán jobb lesz, de sajnos nem lett. Komáromban le is kellett jönnöm.

A védekezésemen is javítanom kell, de támadásban is elmaradok attól, amit elvárnék magamtól. Ez a kis két hetes kényszerpihenő, illetve ami ezután jön még szünet a felsőházig pont jó lesz arra, hogy összeszedjem magam, hiszen most jön a lényeg, a felsőház, amit már nagyon várok.

6 – Említetted már, hogy dolgozol. Mit lehet tudni a pályán kívüli életedről?

HB: A Pannon Egyetemen tanulok nemzetközi gazdálkodást. Ez egy közgazdász szak, és most egy logisztikai cégnél töltöm a szakmai gyakorlatomat. Közben írom a szakdolgozatomat, és ha minden jól megy ebben a félévben be is tudom fejezni a tanulmányaimat.

6+1 – Milyen céljaid vannak a kézilabdával? Te nem szeretnél edzősködni?

HB: Edzősködésen nem gondolkozom, viszont most van egy álmom, amit kitűztem magam elé. Unokaöcsém elkezdett most kézilabdázni, Szili Danihoz jár, és az a célom, hogy egyszer együtt lehessünk a pályán. Ez nagyon nagy ösztönző nekem most. Természetesen ehhez nagyon sokat kell fejlődnie neki is, illetve nekem is, de remélem, ez még összejöhet.

A végére nem marad más, mint hogy passzold tovább a kérdést, kérlek.

HB: Kara Danitól szeretnék kérdezni, de egy másik sportággal kapcsolatban. A darts-ban melyik a kedvenc duplája? Ami fontos, hogy a dupla tíz nem lehet a válasz.

Szívmelengető volt az, amikor Barnát a példaképeiről kérdeztem. Kapásból két edzőjét Grüll Gábort és Soha Gergőt említette. Mint mondja, ők ketten nem csak a pályán, de azon kívül is tanították. Igazi Palotai szív dobog ebben a srácban, reméljük, még sok góljának örülhetünk vörös-feketében.  

Ha a tavalyi szezont vesszük alapul, akkor ahhoz képest 2024/2025-ös pontvadászat álomszerűen alakul csapatunknak. Akkor csalódottan készültünk az alsóházi küzdelmekre, most azonban reményekkel tele várjuk, hogy kezdődjenek a felsőházi rangadók. Ezen okból Soha Gergővel, csapatunk vezetőedzőjével beszélgettünk.

Azt tudom, hogy te ritkán mondod, hogy elégedett vagy. Ezért inkább azt szeretném kérdezni, hogy mennyiben sikerült elérni a célokat? Ilyen szempontból hogy értékelnéd az alapszakaszban elért eredményt?

SG: Abszolút eredményes volt az alapszakaszunk. Minden évben úgy állunk neki a bajnokságnak, hogy a cél a dobogó, a felsőházba jutás. Ezért szeretnénk dolgozni. Sok összetevős a sportnak az eredmény része, de idén jöttek vissza olyan játékosok, akik meghatározók tudnak lenni a pályán, és szerencsére azok is. Ez nagyban segítette célunk elérését, és ki is jött a lépés. Sokat változott a csapat a tavalyi évhez képest, az edzőmeccseken még nehéz is volt, de láttuk hol kell javítani, és sikerült is. Természetesen most is van még hova javulni, de ez nem csak a csapatra, hanem rám is ugyanúgy érvényes. Ezeket a javítandó pontokat keressük folyamatosan, mert csak így tudunk fejlődni.

Meghatározó volt Foki Dávid sérülése. Ez mennyiben befolyásolta a csapat összetételét, taktikáját?

SG: Taktika szempontjából nagyban befolyásolta, ehhez alkalmazkodnunk kellett és Komáromban már sok pozitívum megmutatkozott. Dávid egy kicsit máshogy kézizik, ráadásul igyekszik mindent megcsinálni, amit kérünk tőle, nehéz őt helyettesíteni. Nem is volt célunk, hogy egy az egyben pótoljuk, hanem inkább az, hogy amit a jelenlegi csapattal tudunk játszani, azt játsszuk jól. Erre próbáltunk berendezkedni. Nyilván posztok cserélődnek ilyenkor, de szerencsére van például egy Szöllőskei Gergőnk, akit a kapun és a beállós poszton kívül bárhova be tudok tenni, mert jó keze van, és képes eredményes lenni „bárhonnan”. Fülöp Jani pedig a tőle megszokott munkásruhán kívül még egy mellényt is felvett, még többet robotolt a csapatért. Az egész gárda jól reagált és próbálnak többet hozzátenni a dolgokhoz.

Szezon közben voltak érkezők, gondolom a cél az volt, hogy mélyebb legyen a keret. Hogy vagy megelégedve velük? Megtaláltad a helyüket?

SG: NB2-ben ez különösen nehéz kérdés, főleg itt a megyében. Akik itt nevelkednek, általában nem az NB2-t tekintik céljuknak, így nem úgy működik, hogy mi kiválasztunk valakit és idehívjuk, hanem olyanokat kell választanunk, akik szívesen jönnek ide. Én kerestem meg a srácokat akik érkeztek, jól dolgoznak, igyekeznek minél jobban beilleszkedni. Balázzsal (Németh Balázs, szakosztályvezető – szerk.) nagyon odafigyelünk arra, hogy próbáljunk olyan karaktereket hozni, akik beleillenek a csapatba. Nem az a cél, hogy a világ legjobb játékosát hívjuk ide, hanem az, hogy egy olyan egyént, aki jól érzi itt magát, szívesen játszik a palotai közönség előtt, és ezért hajlandó dolgozni is. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy kirakóst.

Hogy áll most a felkészülés, egészségesek-e a srácok?

SG: A múlt héten sok volt a beteg, sokan foglalkoznak kicsikkel is, ők könnyebben kapják el a betegségeket. Van néhány kisebb sérülés is. Ettől függetlenül dolgozunk, szeretném gyorsítani a csapatot, bár a sebesség az mindig aktuális. Több dolog is van, amit sokszor átbeszélünk a csapattal, igyekszek én is konstruktívan hozzájuk állni. Próbáljuk összefésülni, hogy ők mit szeretnének, azzal, amit én, aztán mindent megteszek, hogy enyém érvényesüljön (nevet). Természetesen egyfelé húzunk, nagyon jó a brigád, de én mindig többet várok. Persze egy edzőnél ez természetes, ne gondolja senki, hogy például a Veszprém edzője nem vár mindig többet… Az én felelősségem az, hogy megtaláljam, hogy ki miben ügyes, és arra használjam.

Végül azt kérdezném, hogy te mit vársz ettől a felsőháztól?

SG: A cél most is a dobogó. Viszonylag jó eredménnyel kerültünk ide, talán két ponttal hozhattunk volna többet, de az élet máshogy akarta. Természetesen a belefektetett munka a legfényesebb éremtől válik kellemessé, de tudjuk, hogy erősek az ellenfelek, nyolc rangadóra készülünk a srácokkal.

Szurkolói kezdeményezésre gyűjtést szervez a Várvédők szurkolói csoport a VBSK segítségével. A
következő hazai meccsen az Alex Állatmenhely számára lehet adakozni.

A szurkolók el is látogattak a menhelyre és beszélgettek az ott szorgoskodókkal. Kiderült, hogy
bármilyen segítséget szívesen látnak, hiszen nehéz időket élnek az állatokért dolgozók.
Természetesen a pénz a legnagyobb segítség, de szívesen látnak kutyaeledelt, fertőtlenítőszereket,
takarítóeszközöket, önkéntes munkásokat, szóval bármit, amivel az állatokon segíthetnek.
Legnagyobb tehertétel a „rezsi”, mivel a villanyszámlák drámaian megnövekedtek, illetve az
állatorvosi díjak is magasak. Ezek mellett létszámhiánnyal is küzdenek.

„Nagyjából száz állatot – kutyát és macskát – gondozunk. Ez nagy feladat, és naponta minimum három embert igényel. Jelenleg velem együtt négyen vagyunk – mondja Kovácsné Gali Éva, a menhely vezetője. Egy darabig úgy tűnt ez változni fog, mert a két közfoglalkoztatottat vissza akarták hívni és úgy tűnt, nem érkezik pótlás. Ígéretet kaptunk az Önkormányzattól, hogy ezt próbálják orvosolni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy két főre csökkenne az állandó személyzet. Hétvégén többen járnak ki önkénteskedni, de a hétköznapokat nehéz kivitelezni.”

Nem ismeretlen az előre menekülés Éváéknak. Az elmúlt tizenhárom évben többször is kerültek már szorult helyzetbe, most viszont úgy érzi ez valami más.

„Úgy látjuk, hogy más hasonló szervezetek is bajban vannak. Velünk együtt többen is tapasztalják, hogy míg máskor az adó 1%-ból befolyó összeg kitart májusig, idén már mostanra elköltöttük ezt a pénzt, pedig a hozzájárulások nem csökkentek. Szerencsére az örökbefogadóink aktivizálták magukat, de anyagiakban jelentősen el vagyunk maradva. Azt mondanám, hogy kb. 4 millió forint hiányzik jelenleg ahhoz, hogy egyenesbe jöjjünk” – mondja Éva.

Minden felajánlás jó helyre megy tehát, és a Várvédők szurkolói csoport elvállalta, hogy megszervezi
a gyűjtést. Ennek nyomán a VBSK közössége a következő módokon tud segíteni:

• A következő hazai meccsen az Alex Állatmenhely önkénteseinél. A standnál alkalmatok lesz
  tárgyi, vagy pénzbeli felajánlásokat teljesíteni
• A szurkolók licitet szerveznek mely során árverésre kerül (licit a facebook oldalon)
  o egy, a csapat által aláírt kézilabda
  o egy, a csapat által aláírt mez
  o egy VBSK festmény, Málik Norbert felajánlásával.
• Az Állatmenhely részére a telephely látogatásával is el lehet juttatni a felajánlásokat
• Adó 1% felajánlása – Adószám: 18288401-1-19
• Közvetlen utalás – számlaszám: 11748007-20184562-00000000

A 14. fordulóval lezárultak az alapszakasz küzdelmei az NB2-ben. Csoportunkból másodikként
jutottunk tovább, és nyolc pontot viszünk a felsőházba. Az előzetes számítások alapján akár a tíz pont is összejöhetett volna, ám a Lipót gárdája őrületes hajrát produkálva, az utolsó forduló utolsó meccsén
szerezte meg a negyedik – feljutó – helyet a Veszprémtől, így a Lipóton elszenvedett vereség bekerült
a tovább vitt eredmények közé. Ez mínusz két pont nekünk, a lipótiak ezzel a két ponttal indítják a felsőházat, illetve nem szabad elfelejteni, hogy ezzel a Komárom járt nagyon jól, ugyanis a Veszprém ellen elért két vereséghez képest a határmentieket kétszer legyőzték, így hat pontot hoznak tovább.

Csapatunk ezzel a nyolc ponttal is az élmezőnyhöz tartozik majd az induláskor. Tőlünk több egységet
csak a B-csoportból érkező Fradi U21 hoz, illetve a tatai gárda indul még minimális előnyből hozzánk
képest: csak az egymás elleni jobb gólkülönbségnek köszönhetően rajtolnak előlünk.

Örvendetes hír még, hogy az „A”-csoport legjobb góllövője is csapatunkból került ki. Szöllőskei Gergő
tizennégy meccsen elért 102 gólja utolérhetetlennek bizonyult (a tatai Sárosi Ádám 14 meccs /97 góllal zárt, a
komáromi Paár Olivér pedig 14/94-gyel). Az első húszba további három játékosunk fért be: Ihász Dávid 14/55; Fülöp János 14/50; Foki Dávid 10/49-es mérleget produkált (téli igazolásunk, Ruprecht Benedek is felfért volna az összesített listára a maga 73 góljával, 14 meccsen).

A felsőház március 22-én indul. Amint a sorsolásra minden érintett pozitív visszajelzést ad és hivatalossá válik, természetesen azonnal jelezzük.

A múlt heti fantasztikus diadal után már csak egyetlen mérkőzés várt csapatunkra a bajnokság alapszakaszában. Ellenfelünk épp egy hete szerezte meg első pontjait a bajnokságban (a győri fiatalokat fektették két vállra), így ellenük – minden tiszteletünk mellett – csakis a győzelem volt elfogadható a VBSK számára.

Kezdés után, a félidő harmadáig Szöllőskei Gergő – Szentgotthárd külön mérkőzést tekinthettek meg a kilátogató nézők, hiszen kiválóságunk zsinórban 4 gólt dobott az ellenfelünknek. A 11. percben aztán Fülöp is feliratkozott a gólszerzők közé hazai oldalról, és ezzel először vezettek két góllal a vörös-feketék (5:3). Hogy szurkolóink még jobban megnyugodjanak, Gebhardt és Ihász tovább növelte a hazai előnyt, miközben Csomay hatástalanított egy gotthárdi próbálkozást (7:3). Az első félidő végéig aztán szépen fokozatosan építette fel jelentős előnyét a Bányász, és fél óra elteltével már 7 góllal vezetett a VBSK (félidő: 18:11).

Szünet után hamar nyolc gólos lett az előny, ezúttal is Szöllőskei jegyezte a gólt (19:11). Percekkel később kisebb hullámvölgybe kerültek a hazaiak. A több eladott labdát megbüntette a Szentgotthárd, és felzárkózott öt gólra.(21:16). Izgulnia azonban szerencsére nem kellett a palotai publikumnak, mert rövid időn belül újra a helyes útra lépett a társaság, és az utolsó tíz percre már újra nyolc gólos Bányász előnnyel érkeztek a csapatok (28:20). A lefújás előtt nem sokkal Ihász jóvoltából kilenc gól lett a különbség, amivel ki is alakult a végeredmény (34:25).

Csapatunk tehát hibátlan hazai mérleggel, az előkelő 2. helyen zárta az alapszakasz A csoportját, Szöllőskei Gergő pedig 102 góljával a csoport legeredményesebb játékosa lett! Neki külön is gratulálunk!. A folytatásban majd a B csoport első négy helyezettjével kell farkasszemet nézni. Ez a négy csapat a Ferencváros U21, a TFSE, a Budakalászi SC illetve a székesfehérvári MÁV Előre – Cunder együttesei lesznek. Amint pontos információink lesznek a további menetrendről, természetesen azonnal jelentkezünk! Hajrá Bányász!

Ahogy ígértük, az utolsó forduló előtt újra matekozunk. Megnézzük, hogy hogyan alakult a felsőházra pályázó csapatok utolsó előtti mérkőzése, és ezek szerint hogy rendeződött át a tabella.

Kezdjük a mi csoportunkkal, vagyis az „A”-val. Az első három helyezett itt nem volt kérdés, viszont az utolsó forduló előtt a negyedik helyre még három csapat is esélyes. A forduló rangadóján csapatunk győzni tudott Komáromban, ami azt jelenti hogy minimum nyolc pontot viszünk magunkkal a következő körbe. Hogy ez a nyolc lesz-e tíz, abba sok beleszólásunk már nincs. Amennyiben ugyanis a Veszprém, vagy az Alsóörs gárdája éri el a felsőházat, úgy tíz egységet viszünk magunkkal, ha viszont az óriási hajrát bemutató Lipót szerzi meg a negyedik helyet, akkor nyolc pont jön velünk a lipóti vereségünk miatt. Érdekesség, hogy míg nekünk a Veszprém bejutása jót jelentene, addig a Komáromnak épphogy az Alsóörs/Lipót duó egyike lenne kedvező, ők ugyanis két vereséget szenvedtek a megyeszékhelyi utánpótlás csapattól.

A „B” jelű csoportban, a miénkkel ellentétben, már eldőltek a lényegi kérdések, legalábbis ami a négy felsőházi csapatot illeti. Egészen biztosan a Fradi, a TFSE, a Budakalász és a Cunder csapatai ellen készülhetünk majd (a Tatabánya U21-es csapata vesztette el a lehetőséget az előző fordulóhoz képest). Habár a csapatok már nem, a hozott pontok még változhatnak, ugyanis Cunder-Budakalász meccset rendeznek a 14. fordulóban.

Lássuk tehát, hogy nézne ki a felsőházi összesített tabella, ha a 13. forduló után kezdődne a rájátszás.

*Lehetséges változások:

VBSK – 8 pont, ha a LIpót jut a felsőházba.

Tata – 7 pont, ha döntetlent játszik a Veszprémmel az utolsó fordulóban. 8 pont, ha nyernek a Veszprém ellen, vagy ha a Lipót/Alsóörs jut be.

Veszprém – 5 vagy 6 pont a Tata elleni meccs függvényében. Kieshet egy Tata elleni vereséggel, ha a Lipót – Alsóörs mérkőzésen bármely csapat nyer.

Budakalász/Cunder – További pontok az egymás elleni mérkőzés eredményétől függően.

Komárom – Ha a Lipótvagy az Alsóörs jut be, 6 ponttal kezdi a csoportkört.

Főként a mi csoportunkban tehát még elég sok kimenetel elképzelhető, de szombat estére okosabbak leszünk. Az biztos, hogy csapatunk az élmezőnyből vág neki a felsőház küzdelmeinek.

Hosszú idő után folytatom az interjúkat, hiszen Fülöp Janival még decemberben beszélgettem. Kicsit izgulok is, de aztán ahogy vége az edzésnek Pali már mosolyogva jön, és le is ül velem szembe. Négy teljes szezon van a háta mögött itt Palotán, oszlopos tagja tehát a csapatnak, és fontos védései sok szép eredményhez segítették már a vörös-feketéket. Komáromban állt 73. alkalommal a kapuban. Erről, és sok másról is szó esik. Kezdjük:

1 – Kezdeném is Fülöp Jani kérdésével. Arra volt kíváncsi, hogy melyik az a lövés fajta, amit mindenképp védened kell, ha ő lő.

CsP: Csakis a fej fölé. Még nem lőtt ki, de mindent megtesz érte.

Most az edzés végén is gyakorolták a heteseket. Jani lőtt fej fölé?

CsP: Persze… nem bírja kihagyni.

Reméljük meccsen sem hagyja ki, addig rendben van 🙂

2 – Mesélj nekünk arról, hogy hogyan kezdtél kézilabdázni? Egyébként mi motivál egy gyereket arra, hogy beálljon a kapuba?

CsP: A Dózsa iskolában iskolában kezdtem én is Tünde néninél, csak úgy, mint Fülöp Jani csak ő idősebb, és Szöllőskei Gergő. Vele együtt játszottunk ott. A kapuba véletlen kerültem. Az általános iskolában volt egy válogató, egy házi bajnokság ahol kapus voltam, és onnan kezdve ott maradtam. Egy meccsem volt talán, ahol beállóst játszottam. Lőttem négy gólt, ez elég is volt nekem. A csúcson kell abbahagyni.

3 – Kalandos karriered volt eddig, merre jártál ezalatt?

CsP: A kezdetek után a NEKA-hoz kerültem, ahol négy évet töltöttem (2013-2016 – 98 meccs, 1 gól), innen Füredre majd Nemesvámosra mentem. Füreden volt egy NB1/B-s szezon (40 meccs, 1 gól). Szerettem volna minél feljebb jutni, az NB1/B volt a csúcs.

4 – Milyen célkitűzéseid vannak erre a szezonra?

CsP: Én úgy gondolom, hogy jó csapat van most itt, összeállt a gárda. Sok van ebben a társaságban, közel lehetünk akár a feljutáshoz is. Most a hétvégén Komáromban is izgalmas meccset fogunk játszani, remélem sikerül összeszedetten játszani, és nyerni (reméljük adott fel lottót Pali, mert ebbe beletrafált).

5 – Mi az ami itt tart Téged Várpalotán? Ez az ötödik szezonod, ha jól számolom (72 meccs).

CsP: Itt megvan a lehetőségem arra, hogy minél több időt töltsek a pályán. Szeretem ezt a sportot, Engem ez az ami motivál, mert szeretem ezt a sportot. A heti három edzés belefér a magánéletembe is.

6 – Azt a hírt kaptuk és meg is írtuk, hogy egy – a magánéletedben történt – változás miatt ugyan maradsz a klub tagja, de kevesebbet láthatunk majd. Tudhatunk erről valamit?

CsP: Persze. Három műszakban kezdtem dolgozni Veszprémben az Algida gyárban. Emiatt van, hogy egy hónap alatt két-, van, hogy három hetet tudok edzeni. Ilyenkor ezt a mozgást otthon pótolom, de az azért más, mint a labdás edzés. A meccs időpontokkal nincs gond, de az nem jön ki jól, amikor például egy mérkőzés előtt egy hetet nem tudok edzeni. Mint említettem szeretem ezt a sportot, így még nem szólalt meg a hangocska, hogy abba kellene hagyni.

6+1 – Azt hallom ki a hangodból, hogy te nem gondolkodsz edzősködésen. Így van?

CsP: Soha nem tartottam magam egy ilyen edző típusnak, nem is vonzott. Én csinálni szeretem. Nem látom magam edzőként egyáltalán.

A végére nem marad más, mint hogy passzold tovább a kérdést. Ki legyen a következő „áldozat”?

CsP: Hegyi Barnától szeretnék kérdezni. Mégpedig azt, hogy mennyire hatékony az edzés előtti délutáni alvása?

A következő interjú tehát újból egy olyan fiatallal készül, aki végig járta a Bányász ranglétráját, és ifjú kora ellenére már majd’ hat éve erősíti a felnőtt csapatot.

Tényszerűen már megénekeltük a komáromi eseményeket, így most nézzünk kicsit a történések mögé mind statisztikai, mind pedig emberi oldalról. Ritkán nyer úgy meccset bármilyen csapat, hogy a lövési és védési hatékonyságban is alulmarad, a Bányász most megtette. A Komárom 68%-os hatékonysággal lőtt, és kapusuk 28%-os mutatót tudhat maga mögött, míg nálunk ugyanezen mutatók 65% és 23%. Ez azt jelenti, hogy a mi fiaink több támadást fejeztek be lövéssel (44-48 a mi javunkra). Részletes statisztika itt.

Több kiemelendő teljesítményt is láthattunk. A meccs legeredményesebb játékosa Szöllőskei Gergő lett, aki főként szélről és hetesből szerezte tíz találatát. Ihász Dávid ahányszor labdát kapott (vagy szerzett), annyiszor talált be, 4/4-es mutatóval zárt. Minden gólját a második félidőre tartogatta. Fontos szereplővé lépett elő a fiatal Elter Donát, aki öt góllal zárt és nagyon hasznosan játszott. Lássuk mit mondott a meccs után:

„Ahogy vártuk, nagyon jó tempójú, nehéz és küzdős meccs volt. Az első félidőben, úgy érzem, nem volt teljesen helyén a fejünk, és szerencsénk sem volt. A félidőben sikerült lehiggadnunk, és átbeszélni a játékainkat. Hátul sokkal agresszívabbak, a kapu előtt pedig élesebbek lettünk. Ami pedig a legfontosabb volt, hogy ilyen csodálatos szurkolók előtt egyszerűen nem volt olyan opció, hogy ne nyerjünk, ők toltak minket az elejétől a végéig. Személy szerint imádom az ilyen hőfokú mérkőzéseket. A csapatból mindenki beletette a magáét, és közös erővel sikerült megverni a jól játszó ellenfelünket. A társaság egyik legfiatalabb tagjaként nagyon nagy öröm, hogy ilyen rutinos játékosok mellett játszhatok és tanulhatok tőlük. Végezetül pedig edzőnknek, Soha Gergőnek is köszönöm szépen a bizalmat!”

Öt góllal – köztük a meccs legfontosabbjával – büszkélkedhet átlövőnk, Fülöp János, aki a második félidőben irányítóként ment nagyot. Őt is megkérdeztük a félidőben történtekről, illetve a győztes gólról is:

Először is gratulálok a csapatnak, és nagyon büszke vagyok rájuk, mert hatalmasat küzdöttünk! Köszönjük a szurkolóknak a buzdítást, hatalmasak voltatok, mint mindig! A szünetben megbeszéltük, hogy csak győztesen hagyhatjuk el a pályát és nincs más, küzdeni kell! Hála Istennek sikerült, jól működött minden: a kapus teljesítményünk is remek volt, és támadásban is meg tudtuk csinálni a megbeszélteket. Az utolsó gólnál csak arra koncentráltam, hogy valahogy a labdát a kapuba lőjem, és szerencsére sikerült. A derbi megnyerése nagy löketet adhat a csapatnak, és remélem a továbbiakban is így megyünk tovább.

Csapatunk vezetőedzője is elmondta véleményét, és beavatott a felkészülés kulisszáiba is:

„Készültünk két hetet erre a meccsre, ami jó lehetőségnek hangzik, de betegségek, sérülések befolyásolták a munkánkat. Sok mindent átbeszéltünk a srácokkal a Komárom elleni játékunkról. Az első félidőben sajnos a védekezésünk nem valósította meg az elképzeléseinket, amiből önbizalmat és a jó támadást lehet meríteni. Az ellenfélnek több szerencsés szituáció jutott, és amilyen két percet érő szabálytalanságaikat az első játékrészben nem fújták le, abból már jóval többet megítéltek a másodikban. Az öltözőben látszott az akarat, átbeszéltük, hogy a védekezésünkön mit javítsunk, és Elter Donát nagyon jól szállt be a játékba, megvalósította azokat a cseleket, amikre szükségünk volt a támadásaink eredményes megvalósításához. Szöllőskei Gergő ismét gólerős volt, és az egész csapat mindent megtett ezért a sikerért. De, már a következő meccsre tekintünk.

Az alapszakasz utolsó fordulójában a Szentgotthárd érkezik a Gál Gyula Sportcsarnokba. A vasiak a csoport utolsó helyén állnak, és épp a hétvégén szerezték meg első pontjaikat, a győri fiatalok legyőzésével (33-32). A mérkőzés tétje egyedül a Bányász hazai veretlenségének megőrzése lesz, az eredményt ugyanis egyik csapat sem fogja tovább vinni.

A fordulóban számunkra kedvezőtlen eredmény is született. A Lipót csapata ugyanis 36-31-re verte a veszprémi fiatalokat, így egymás elleni eredményt tekintve jobb helyzetbe kerültek a megyeszékhelyieknél. Ez azt jelenti, hogy ha az utolsó fordulóban a Lipót nyer hazai pályán az Alsóörs ellen, a Veszprém pedig kikap Tatán (mindkettőre jó esély mutatkozik), akkor a Lipót negyedik helyen végez, és az ellenük elszenvedett vereség jön velünk a rájátszásba. A 13. fordulót a Tata már letudta egy héttel a többiek előtt: az éllovas csapat Alsóörsön nyert 31-26-ra.

Az utolsó fordulóban tehát még három csapat pályázik a negyedik helyre (Veszprém, Alsóörs, Lipót), és két meccsre kell ilyen szempontból figyelni: A Lipót a közvetlen rivális Alsóörsöt fogadja, a Veszprém pedig Tatára látogat.

Mi azonban várunk mindenkit a Gál Gyula Sportcsarnokba, hogy megünnepeljük a Csapattal együtt ezt a remekül sikerült alapszakaszt! Hajrá Bányász!

Izgalmas derbire volt kilátás az NB2 A-csoportjának vasárnapi rangadóján. Második helyezett csapatunk a dobogó alsó fokán álló Komárom gárdájához látogatott, és a meccs nem is okozott csalódást.

Öröm volt látni, hogy a – komáromi Városi Sportcsarnok adottságaiból következően kurtán-furcsán kialakított – vendég szektort megtöltötte 40-50 várpalotai szimpatizáns, így a lelátón is egyenlő létszámban, ámbár sokkal nagyobb hanggal rendelkezett a palotai különítmény.

Egy-egy elhibázott akcióval kezdtek a felek, de két és fél perc után mi jutottunk lélegzetvételnyi előnyhöz, kihasználva a komáromi hibákat (3. perc; 1-3). Kállai duplájának is köszönhetően azonban hamar fordított a hazai csapat (7. perc; 4-3). A 14. percben Fülöp góljával ugyan még felzárkóztunk 6-5-re, de innen Schneider Miklós és Oldal Zsombor duplájára sem volt válaszunk, és 21. percre öt volt közte (10-5). A rendre ziccereket hibázó várpalotai csapat szerencsére hátul állta a sarat, így a szünetre egyet sikerült faragni a hátrányból, de a támadó játék nem mutatott szépen. A 14-10-es félidei eredmény ránk nézve volt hízelgő, tekintve, hogy a 29. perc közepén kialakult a meccs legnagyobb különbsége, és már hat góllal is vezetett Északi ellenfelünk (14-8).

A második félidőre aztán egy új Bányász futott ki. Érdekes volt látni, hogy többször Fülöp irányított, és a széleken a Gebhardt-Szöllőskei duóval rohamoztunk, ez azonban teret adott például Elter Donátnak és Ihász Dávidnak. Ez a felállás kulcs volt a komáromi védelem feltöréséhez. A félidő elején gyorsan lefeleztük a hátrányt. Másfél perc alatt először Szöllőskei értékesítette az első megítélt hetesünket, majd jó védekezés után Elter dobott félpályán túlról, az emberhátrány miatt üresen álló komáromi kapuba. Innen nagy csata kezdődött és folyamatosan váltakozva hol kettő, hol négy gól volt a különbség, egészen a 41. percig, amikor is végre megtaláltuk a beállóst, Ihász Dávid biztos kézzel értékesítette is a ziccert, amivel feljöttünk egyre (41. perc 19-18), és amit úgy ünnepelt, hogy attól a csapat és a szurkolótábor is tűzbe jött. 20-20-nál sikerült először utolérni a hazaiakat, Szöllőskei góljával. Innentől egészen elképesztő adok-kapok alakult ki a pályán, de a vezetés csak nem jött össze. Ebben az időszakban lőtt kilenc gólunkon Ihász (4) és Szöllőskei (5) osztozott, illetve Csomay rendkívül fontos védései (két hetest is hárított) is szerepet játszottak abban, hogy 26-26-nál, az 53. percben végre nem csak támadtunk, de Elter góljával – aki egyébként góljai mellett több kétperces büntetést is kiharcolt cseleivel – át is vettük a vezetést, a harmadik perc óta először (26-27). Bár sikerült két góllal elmennünk (27-29), a Komárom visszakapaszkodott, így 30-30-as döntetlennel fordultunk az utolsó percre. Soha Gergő időkérése után hosszan támadtunk, és már csak egy passzunk maradt a passzív jelzésből, amikor a megítélt szabaddobást a végig remekül játszó Fülöp a blokkok fölött a kapuba zúdította. Az órán lévő tizenkét másodpercet kemény védekezéssel lehoztuk és az időntúli szabaddobás sem talált utat a kapunkba, így nagy csatában miénk lett a két pont, amit viszünk is tovább a felsőházba.

Igazi csapatmunka volt ez, amiből több játékos is extra teljesítménnyel vette ki a részét. Fontos győzelmet arattunk már csak azért is, mert a két vereség, és a Győr elleni győzelem után a Fiúk újra bizonyították maguknak, hogy képesek nehéz helyzetből, egy erős csapat ellen felállni, és fordítani a sorsukon. Megállapíthatjuk, hogy kemény összecsapásban, egy erős ellenfelet sikerült legyűrni. „Ez jó mulatság, férfi munka volt”

NB II Férfi-A csoport 13.forduló

Komárom VSE – VBSK 30:31 (14:10)

VBSK: Csomay, Manazya, Kara (kapusok) – Bai, Szöllőskei 10, Fülöp 5, Szökrényes, Ruprecht 1, Somogyi 1, Gebhardt 3, Járási 1, Hegyi, Gáspár, Elter 5, Szatmári 1, Ihász 4

Vezetőedző: Soha Gergő

Kiállítás: 12 ill. 4 perc

Hétméteres: 3/1 ill. 4/3