Két éve ősszel láttuk először meccsen a mai interjú alanyát. Érkezett akkor a csapathoz egy jó kötésű srác, aki el is foglalta az irányító posztot. Annyit tudtunk róla, hogy Veszprémben nevelkedett és – fiatal kora ellenére – kihagyott három évet. Kíváncsian vártuk mi lesz belőle. Bár még csak a harmadik szezonját kezdi nálunk, olyan, mintha sok-sok éve a csapat tagja lenne, rengeteg meccset döntöttek el jó betörései, technikás megoldásai. Minden várpalotai drukker nevében mondhatom: jól jártunk vele. Szöllőskei Gergővel beszélgettünk.
1 – Hofi titokzatosan azt mondta, úgy tudja, van egy másodállásod, és a kérdése az volt, űzöd-e ezt még?
SzG: Szeretik a fiúk megfogni a vicces és piszkálódós részét a dolognak. Mivel engem érdekelt a divat és az ehhez kapcsolódó dolgok, így két éve elmentem egy fotózásra, gondolom erre utalt. Ezzel szoktak viccelni, hogy ez biztos aktfotózás volt (nevet). Ez a történet igazából, hogy magamnak csináltattam egy fotó sorozatot. Hogy a kérdésre is válaszoljak: azóta nem lett folytatása ennek a dolognak.
2 – Köszönöm a nyíltságodat, tartottam tőle Hofi kérdése után, hogy valamilyen ködös választ fogunk csak kapni. Mi a foglalkozásod egyébként?
SzG: Egy falmászó klubban vagyok recepciós. Szeretem csinálni, nagyon jó csapatban dolgozom és a sport maga is tetszik. Kikapcsolja az embert, ráadásul elég jó kondit ad. Kipróbáltam már én is.
3 – Ha jól láttam, akkor Veszprémben nevelkedtél, ott kézilabdáztál, azonban 2019-től következett egy három éves kihagyás a karrieredben, mielőtt Palotára jöttél. Mi volt ennek az oka?
SzG: Igen, úgy alakult, hogy lehúztam nyolc évet Veszprémben, aztán a NEKA-ra kerültem. Az nagyon jó korszaka volt az életemnek. Négy évet játszottam ott. Utána visszajöttem Veszprémbe, Éles Józsinál játszottam két évet. Itt szenvedtem bokasérülést, amiből nagyon nehezen jöttem vissza, nem nagyon tudtam csapatba kerülni. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem gond, ha szerzek egy kis munkatapasztalatot. Ez volt az a két-három év kihagyás.
4 – Mi hozott téged Várpalotára ezek után?
SzG: Mielőtt abbahagytam, volt egy beszélgetésem Soha Gergővel, aki már akkor le akart igazolni. Abban az időszakban viszont én úgy éreztem, hogy egy kicsit „kiégtem”, távolabb került tőlem a kézilabda. Abban maradtunk, hogy keresni fogom, ha vissza szeretnék térni. Jó társaságba kerültem itt Várpalotán, már a harmadik szezonomat játszom.
5 – Nem vagy még idős, mégis a rutinosabb játékosok közé tartozol. Ezt hogy éled meg? Érzel plusz felelősséget, extra terhet?
SzG: Valóban itt tapasztaltam meg ezt, ugyanis a NEKA-nál és Veszprémben is a fiatalabbak közé tartoztam. Szeretem ezt a szerepet, szerencsére terhet nem érzek emiatt, felelősséget annál inkább. Példát kell mutatni a fiataloknak.
Itt megjegyzem Gerinek, hogy a Veszprém elleni rangadón mérföldkőhöz ért: meglőtte a 300. gólját vörös-feketében (majd a 301. és a 302. is). Így tehát eddigi 53 meccsén majd’ 6 gólos átlagot produkál. GRATULÁLUNK!
A kemény őrzés ellenére is rendre eredményes. A Bányász színeiben már több, mint 300 gólnál jár.
6 – Mi tart itt téged Várpalotán, mik a terveid?
SzG: Ez úgy szokott kinézni, hogy nyaranta ülünk le a klub vezetőségével megbeszélni a következő évi tematikát. Idén is volt egy ilyen beszélgetésünk, melynek eredményeként a klub támogatásával elkezdtem a TF-en az edzőképzést. Megnézzük, hogy működik ez ebben az évben. Soha Gergő edzésén voltam egyszer a kicsiknél, akkor fogalmazta meg, hogy szerinte van érzékem hozzá. Én úgy gondolom, hogy jól kijövök a gyerekekkel, és ugye minden edző velük kezd. Ez a lépcsőfok elengedhetetlen mindenkinek, aki ilyen pályára lép. Én nyitott vagyok mindenre, végzem a sulit, látok benne potenciált. Szerencsére a munkám is engedi, a szakvezetés is mögöttem áll, így, bár sűrű a naptáram, de be tudom osztani a hetemet. Ez az egyik része, amiért szeretek itt lenni, ami itt tart, a másik pedig, hogy egyedülálló itt Palotán a szurkolói része is ennek az egésznek. Akárhova megyek akár NB1/B-be, akár NB2-be, ilyen máshol nincs, a Bányász ilyen szempontból kimagaslik.
Az interjú ezen pontján, állandó társ-kérdezőnk, Ihász Dávid penderül az asztalhoz. Idézzük:
„- Kérdezd meg tőle, szereti-e a palacsintát.
– Szeretem enni, meg csinálni is.
– Melyik a kedvenced?
– A nutellás.”
Lehet, hogy elindítjuk a 6+1+1 rovatot, aminek Dávid lesz a házigazdája.
6+1 – Bár említetted, hogy nem sok a szabadidőd, azért megkérdezem. Van-e bármilyen hobbid?
SzG: Van azért. Szeretek kosárlabdázni, viszont ez is a sporthoz köt. Ami ezen túlmutat, az az olvasás. Szeretek gazdasággal, politikával, főleg aktuálpolitikával kapcsolatban olvasni. Ez kikapcsol, és nagyon érdekel is.
A végére pedig a te kérdésed maradt. Ki legyen a következő alany?
SzG: Gáspár Imitől szeretném kérdezni, hogyha lenne egy lánytesója, akkor kivel nem engedné randizni?
Szellemes a kérdés, de Gergőnek van még egy meglepetése. Engedélyeztem neki egy második kérdést is, de hogy ez kinek szól, az hamarosan egy „6+1 EXTRA” interjú keretén belül derül majd ki.
Hat beszélgetésen vagyunk túl, és hat játékos mellett ez hat edző-növendéket is jelentett eddig. Dicséretes szakmai munka folyik a Bányásznál, van tehát perspektíva. Viszont rövidtávon egyelőre – ha lehet – két idegenbeli győzelmet kérnénk a karácsonyfa alá.
NR
