Kezdem megszokni, hogy valamelyik hétköznapi edzés vége felé battyogok a Csarnokba, de ami ennél sokkal örömtelibb, hogy talán a játékosoknak sem furcsa már, hogy egy alak áll az ajtóban, amikor ők éppen kilehelik a lelkület edzés végén. Jól tudják, hogy egy újabb „áldozatért” jövök. Dominik is leharcoltan jön kifelé, és meglepődök, amikor nem kér időt, hogy fújjon egyet, vagy akár átöltözzön, hanem leveti magát a székbe egy „Felőlem kezdhetjük!” felkiáltással. Nekem nem kell kétszer mondani.
1 – Kezdjük az elején: neked mi az első élményed a kézlabdával? Mikor dőlt el, hogy ezt a sportot választod?
HD: Emlékszem régen még focival kezdtem, de az annyira nem jött be, így áttértem a kézilabdára. Itt fent edzettünk a galérián Vera nénivel (Szőke Veronika), ekkor óvodás lehettem. Az maradt meg, ahogy dobáljuk a labdát egymásnak. Az edzések nagyon megtetszettek, aztán itt ragadtam.
2 – Ha jól tudom, végig jártad a ranglétrát itt a Bányászban, milyen érzés volt bemutatkozni a nagy csapatban?
HD: Valóban végig jártam minden korosztályt, egyetlen átigazolásom volt, tavaly a TFSE csapatában játszottam egy szezont, onnan viszont kiöregedtem, és természetes volt, hogy hazajövök. A bemutatkozásom körülbelül három éve történt, ráadásul hazai pályán. Nagyon vártam, és örültem neki, hogy ekkora közönség előtt léphetek pályára, ez azért nem szokványos az NB2-ben. Izgultam is kicsit, de nagyon jó élmény volt.
Dominik (#43; középső sor jobb szél) a TFSE csapatával egy győztes meccs után. Mely jelenlegi Bányász játékos szerepel még a képen? – Az interjú végén kiderül! (Forrás: tfse-sport.hu – Borhi Mihály)
3 – Jártatok ti szüleiddel meccsre? Volt kedvenced a régi palotai csapatokból?
HD: Ó hát persze, rengeteg meccsen voltunk, és megvoltak a kedvenceim is. Habuczki Tomit nagyon szerettem, de Gepi és Gergő is a kedvenceim voltak. Vannak emlékezetes meccsek, megmaradt emlékek. Egyszer például Gergő szenvedett olyan sérülést, hogy a mentő is jött érte. Nagyon fiatal voltam még, de belém égett a helyzet.
4 – Ide szúrnám be Gepi kérdését, ami igazából nem is kérdés, hanem inkább kívánság: elmesélte azt a beszélgetéseteket, amikor elmondtad neki, hogy milyen hihetetlen az, hogy most egy csapatban játszotok, holott régen te még neki szurkoltál. Azt kívánta, hogy egyszer te is éld át ezt. Én ezt úgy fordítanám le kérdéssé, hogy milyen céljaid vannak a kézilabdával? Hova szeretnél eljutni és mi az amiben még fejlődnöd kell?
HD: Természetesen minél magasabb szintre szeretnék eljutni, de a lényeg, hogy kihozzam magamból a maximumot. Hármas védőként számítanak rám, és érzem én is, hogy lábbal lassú vagyok kicsit, ezen kell dolgoznom, ebben kell fejlődnöm. Szerencsére Gergő minden segítséget megad ehhez, készít személyre szabott edzéstervet szezon közben is, úgyhogy ezen nem múlik. Járok le pluszban kondizni, igyekszem elvégezni az extra munkát, hogy jobb lehessek, ugyanis nem vagyok elégedett a játékpercekkel, de ahhoz, hogy ez jobb legyen, dolgozni kell.
5 – Hogy értékeled az eddigi szezont?
HD: Megmondom őszintén meglepődtem azon, hogy 6/6-tal kezdtünk (az interjú óta ez már 7/7). Reménykedtem benne, hogy jó lesz a csapat, de nem gondoltam volna, hogy a Tatát és a Komáromot is megverjük. Tavaly a TF-fel is nagyon megszenvedtünk a komáromi csapat ellen, nem sikerült győzni ellenük, így nagyjából tudtam, hogy milyen erősségű csapat, a Tata pedig az NB1-B-ből csatlakozott hozzánk, tudtuk, hogy ők is erősek.
6 – Amikor beszéltük az interjú időpontját említetted, hogy edzést tartasz. Milyen csapatod van?
HD: Igen, a TF-en edzőképzést végzek én is. Vagyunk így páran a csapatban, segítünk is egymásnak, ha úgy adódik. Most Foki Dáviddal visszük közösen a 2-es korcsoportot, ez a 2015-2016-os születésűek csapata. Heti két edzést tartunk a Nepomuki Általános Iskolában, plusz járunk suli kézire a Bán Aladár Általános Iskolába első két órában, Dávid szerdánként én péntekenként. Ezek felett délutánonként is tartunk foglalkozásokat. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, nagyon élvezem. Komolyan szeretném venni az edzői pályát. Példaképem Xavi Pascual (a Telekom Veszprém edzője – szerk), példaértékű a pályafutása.
6+1 – Van-e bármilyen egyéb hobbid? Belefér-e még más?
HD: Igazából nem nagyon, nincs sok időm. A sport a sport és a sport, ezek a hobbik. Szeretek meccseket nézni, a focitól azért nem szakadtam el. Nagy Arsenal drukker vagyok, illetve szorítok a magyar válogatottért.
Zárjuk a szokásoknak megfelelően az interjút. Kitől kérdeznél, és mit?
HD: Hofitól (Hoffmann Tamás) kérdezném, hogy mikor fog már végre kontakt lencsét használni?
Hofival, Dominik tavalyi TFSE-s csapattársával folytatódik a 6+1 sorozat.
Dominikkal is beszélgetünk még, kibeszéljük a közeledő hazai rendezésű női Európa Bajnokságot és megállapítjuk, hogy a magyaroknak illene a legjobb nyolcba bejutni, siker lenne a legjobb négy, de a végén úgyis a norvégok győznek… esetleg a franciák. Jó hallani, hogy a negyedik interjú alany is tanul, edző szeretne lenni. Csupa olyanok alkotják a Várpalotai Bányász csapatát, akiknek életük a kézilabda. Ebből rossz nem sülhet ki.
NR
