A hétvégi végeredmény csalóka. Bár a Bányász végül megérdemelten verte hét góllal a helyzeteit gyengébben kihasználó TFSE-t, de az Egyetemisták – főként a meccs első felében – jócskán megnehezítették fiaink dolgát.
A 17. percben például még 8-5-re a fővárosi fiatalok vezettek, amikor Soha Gergő időt kért. Ez a mozzanat sorsfordítónak bizonyult, mert innentől hengerelt a Bányász. Erről is kérdeztük vezetőedzőnket, aki így emlékezett vissza:
„A srácok az első perctől mindent meg akartak tenni a pályán, ez érezhető volt. Volt pár fontosabb feladat, amit nagyon szigorúan számonkértem rajtuk az egész meccsen. Az időkérésnél (annál a bizonyos 5-8-as-nál – a szerk.) csak újra tisztáztuk ezeket, a támadásra és a védekezésre nézve. Az egész csapat nagyon akarta ezt a győzelmet, ami már edzéseken is érződött, például abban, hogy a kevesebbet játszók megkeserítették a többiek életét a feladatokban. A meccset én éltem meg a legnehezebben a felállított szabályok betartása miatt. A fiúk részéről ez férfimunka volt, viszont már az FTC-re koncentrálunk!”
Gergőnek volt néhány meglepő húzása, ilyen volt például az, hogy a télen érkezett átlövőnket, Ruprecht Benedeket a második félidőben szélső pozícióban próbálta ki. a húzás bejött, Rupi többször is villant új pozíciójában, és fontos gólokkal (számszakilag néggyel) járult hozzá a diadalhoz. Így emlékszik:
„Eléggé meglepődtem, hogy kikerültem szélre, eddig nem nagyon volt rá példa pályafutásom során. Örültem, hogy pályára tudtam lépni, és hasznára voltam a csapatnak. Eddig már jó néhányszor játszottam a TFSE ellen és mindig küzdős, nehéz meccsek voltak, örülök, hogy itthon tartottuk a két pontot.”
Óriási fegyvertény a csapattól, hogy 21 gólon tudták tartani a TFSE csapatát. Az Egyetemisták a bajnokság eddig lejátszott meccsein mindössze háromszor dobtak 30 gólnál kevesebbet, és 28-nál még egyszer sem adták alább. Ezt sikerült jelentősen alacsonyabb szinten tartatni velük, hála a kemény védekezésnek, és Csomay Pali remeklésének a kapuban. Kiváltképp a második félidőben brillírozott rutinos hálóőrünk. Ő így emlékszik vissza az ütközetre:
„Egy nagyon izgalmas hazai meccset játszottunk, ahol mindenki hozzá tudott tenni a mérkőzéshez. A kezdeti nehézségek ellenére a csapatnak sikerült fokozatosan előnyhöz jutni, és ezt a találkozó végéig hatalmas küzdelemmel megtartani. Megvolt a csapatban a koncentráltság és akarat, ami kellett ahhoz, hogy itthon tudjuk tartani a két pontot. Nincs jobb érzés a pályán, mint amikor a játékos nevét skandálják.”
Volt még egy számunkra különösen érdekes találkozó a hétvégén, a tabella éllovas Fradi U21 ugyanis Tatára látogatott. Ezt a meccset a fővárosiak végig vezetve húzták be (32-34), így maradtak előttünk a tabellán egyetlen ponttal. Ezzel a Tata maradt a harmadik helyen, de már három pontra sikerült eltávolodnunk nekünk is tőlük. A forduló záró meccsét pedig a két hétpontos együttes játszotta Komáromban, ahol a hazaiak – a meglepő fehérvári zakó után – magabiztosan tartották otthon a bajnoki pontokat a Budakalász ellen (34-27).
A felsőházi rájátszás elérkezett tehát a feléhez, jönnek a visszavágók. Ez azt jelenti, hogy egy hét szünet után a fiaink Budapestre utazzanak, hogy lejátsszák a csoport csúcsrangadóját a Fradi U21-es csapata ellenében.
Hajrá Bányász!