Hosszú idő után (77 nap – de ki számolja…) újra hazai pályán lép pályára a VBSK csapata: február 8-án az Agrofeed Uni Győr II gárdáját látjuk vendégül. A szép emlékű Veszprém elleni hazai győzelem (38-21) óta három idegenbeli túrán van túl a gárda. Alsóörsön ugyan még nyertünk (32-37), de a következő két meccsünket egyaránt 32-25-re vesztettük el (Lipót, Tata). A parádés szezonkezdetnek köszönhetően ez a két vereség arra volt elég az üldöző tatai gárdának, hogy pontszámban beérjen minket, így csak a rosszabb gólarány miatt vagyunk másodikak. A rájátszásba vihető pontokban ráadásul még a tópartiak előtt járunk (erről – vagyis a tovább vitt pontokról – részletesebb elemzés a jövő héten érkezik).
Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a felsőházi pontokba a Győr elleni meccs nem fog beleszámítani, a tét azonban mégis nagy: vissza kell találnia a csapatnak a győztes útra. Erőt meríthetünk az „odavágóból”. Az őszi meccset 38-31 arányban nyertük Győrött, még október derekán, többek között Ihász Dávid hét, és Szöllőskei Gergő hat góljának köszönhetően. Kiváló irányítónk így várja a szombati összecsapást:
A hétvégén egy gyors játékot játszó, fiatal csapat lesz az ellenfelünk. Figyelnünk kell arra, hogy nem kaphatunk sok gólt lerohanásból, ez megnehezítheti a dolgunkat szombaton. A csapat célja egyértelmű: megtörni a két meccses verség sorozatot, és egy győzelemmel ráfordulni a Komárom elleni létfontosságú mérkőzésre.
Szöllőskei Gergő aki – bár nem volt teljesen egészséges – hat találatig jutott Tatán, bízik abban, hogy a csapat visszatalál a helyes útra.
Az biztos, hogy a védekezés stabilizálása lesz a kulcs. Utóbbi három meccsén egyaránt 32 gól engedélyezett a palotai védelem az épp aktuális ellenfélnek. Mások mellett erre hívja fel a figyelmet Bai Dániel, csapatunk beállósa, aki a Tata ellen két gólt jegyzett:
A hétvégi mérkőzés kiemelten fontos számunkra, hiszen egyértelmű céllal lépünk pályára: megmutatni magunknak és lelkes szurkolóinknak is, mire vagyunk képesek, és megszerezni a győzelmet. Az elmúlt két találkozó nem alakult a várakozásaink szerint, de a bennünk égő tűz nem hunyt ki – sőt, most még elszántabbak vagyunk. Úgy készülünk, hogy maximális tempóval felvesszük a versenyt ellenfelünkkel, és különösen a védekezésünket szeretnénk megerősíteni, hogy minimalizáljuk a kapott gólokat. Kemény, elszánt küzdelemre számítunk, amelynek végén győztesen hagyjuk el a pályát, visszaszerezzük az önbizalmunkat, és megerősítjük helyünket a tabella élén.
Ha úgy bánnak a fiúk a labdával, ahogy Dani a szavakkal, akkor sok kérdés nem lehet szombaton.
A győri utánpótlás csapat jelenleg a 7. helyen áll a nyolc csapatos csoportban, és a Szentgotthárd gárdája mellett ők azok, akiknek már matematikai esélyük sincs a felsőházra. Lebecsülni őket azonban óriási hiba lenne. A legutóbbi fordulóban – nekünk is szívességet téve – egy pontot otthon tartottak a Lipót ellen (33-33). E döntetlen mellett három győzelmet (Lipót és Szentgotthárd ellen otthon, míg a Veszprém ellen idegenben (!) diadalmaskodtak) és hét vereséget mutat a tabella. Szintén intő jel, hogy a Tata (373)-Bányász (361)-Komárom (349) trió után ők lőtték a negyedik legtöbb gólt (347) az idei pontvadászatban. Ha csak a Bányász számára nem túl jól sikerült utolsó két fordulót nézzük, akkor a szerzett gólok tekintetében előttünk is járnak: 50-64-re nyerik ezt az összevetést.
Azt azonban ne feledjük, hogy a Gál Gyula Sportcsarnok ebben a szezonban bevehetetlen erődnek bizonyult eddig. Ennek megtartásán fog fáradozni a stáb, a csapat, és reméljük a közönség is. Szombaton tehát várunk mindenkit a Csarnokba, és zúgjon a Hajrá Bányász!
