A cím természetesen „csak” a feljutást érő csoportelsőségre vonatkozik. Ne felejtsük ugyanis, hogy minden esély megvan arra, hogy a legutóbbi NB1/B-s kiesésünk óta (2016) a legjobb eredményt érje el a csapat, ami azért figyelemre méltó.
Szóval elúszni látszik az első hely, mert hétvégi győzelmével a Fradi már három ponttal vezet, ami az egymás elleni eredményeknek köszönhetően gyakorlatilag négy. A maradék három fordulóban így két Fradi botlásra lenne szükségünk. A zöldek hátralévő ellenfelei: Lipót, Komárom idegenben, Tata otthon. Nem gyenge sor, de elnézve a játékukat csoda lenne, ha kétszer vesztenének.
Foglalkozzunk így inkább magunkkal, és azzal, hogy ezt a – még mindig szép – szezont emelt fővel, és megsüvegelendő eredménnyel zárja a Bányász. A hétvégi játék nyugodtan adhat erre bizakodást, ugyanis az első félidő második tíz percét kivéve pariban voltunk a Fradival, sőt, helyenként jobban is játszottunk náluk. Ezt emelte ki Soha Gergő is, aki még a meccs után méltatta a srácokat, megemlítve, hogy az öltözőben is megdicsérte őket. Mesterünk is úgy látta, hogy mindent kiadtak magukból a fiúk, emiatt nem is szabad csalódottnak lenni.
Bár nem a meccs után közvetlenül, de a játékosoknak is sikerült objektíven nyilatkozni. Irányítónk (helyenként szélsőnk) Szöllőskei Gergő így értékelt:
„Olyan meccset játszottunk, amilyenre számítottunk: egy kiélezett, érzelmekkel teli mérkőzés volt, ahol mindkét csapat érezte, miről szólt ez az összecsapás. Úgy alakult sajnos a meccs, hogy nekünk kellett az ellenfél után menni, ami nagyon sok energiánkat emésztette fel. A második félidőben, ott is talán az utolsó 10 percben érezte a csapat azt, hogy van esély, és bármi lehet ebből. De tudjuk, hogy végül nem a miénk lett a ket pont. A sport az ilyen, fel kell dolgozni, és tovább kell lépni, mert van még feladat bőven, ami ránk vár”
Kiváló beállósunknak, Ihász Dávidnak, ennyire nem ment objektíven az elemzés. A szezonban egy csupaszív, harcos, vagány srácot ismerhettünk meg személyében a pályán és azon kívül is. Ezek szellemében lássuk a véleményét:
„Nehéz mit mondani egy ilyen mérkőzés után, de szeretném megköszönni a szurkolóknak, hogy ismét ilyen sokan eljöttek és támogattak minket. Hatalmas gratuláció a csapatnak is, mert mindenki hatalmasat küzdött, egy percig sem adtuk fel. A pályán mindent megtettünk, sajnálom, hogy nem csak rajtunk múlt az eredmény.„
Aki részletes statisztikákat szeretne elemezni a meccsről, megteheti ide kattintva.
A forduló további mérkőzésein mondhatjuk, hogy a papírforma jött. Fehérváron simán nyert a Tata, még úgy is, hogy sok hiányzóval utaztak a tópartiak (26-49). A TAC így megerősítette harmadik helyét, sőt, újra egy pontra közelített meg minket. A Budakalász távol tartotta magától a Lipótot: a két csapat szentendrei meccsét a hazaiak 33-29 arányban húzták be, így versenyben tartották magukat a 4. helyért folyó versenyfutásban. Ember legyen a talpán, aki a Komárom csapatán kiigazodik. Legutóbbi idegenbeli meccsüket elvesztették Fehérváron, azóta a Budakalászt verték otthon, majd most Budapesten is győzni tudtak a TFSE vendégeként (23-29), amivel pontszámban utolérték az egyetemistákat.
Három forduló van még vissza az idei pontvadászatból, és a hétvégén már jön is ebből az első: a Cunder csapatát látjuk vendégül hazai környezetben. Hajrá Bányász!
