Egészen rendhagyó edző párossal érkezik a következő interjú: a VBSK U15-ös csapatát ugyanis apa-fia készíti fel. A felnőtt NB2-ben remekül teljesítő Bogdány Örs édesapjával, Bogdány Gáborral alkot edző párt, ami egészen új színt vitt a kapcsolatukba. Lássuk, hogy birkóznak meg a feladattal, és milyen célokkal vágtak neki az idénynek.
Gábor, kezdjük veled. Hogy vagy megelégedve az új „szárnysegédeddel”? Hogy kerültetek párba Örssel?
Bogdány Gábor: Örsnek volt két súlyos sérülése, és amikor a másodikból lábadozott, akkor lecsaltam hozzánk edzésre, természetesen a veszprémi akadémia (Örs akkori klubja – szerk.) tudtával, hogy segítsen nekem. Ez jól sikerült, és annyira meglátszik a közös munka, hogy március 28-a óta a csapat nem kapott ki. Ráadásul úgy, hogy nagy skalpok is voltak. Főleg a mentális felkészülésben léptünk előre nagyot és ez nagyban köszönhető Örsnek. Egyértelmű volt, hogy együtt folytatjuk a munkát ebben az idényben is.
Örs, te hogy látod, milyen a dinamika köztetek? Hogy néz ki egy edzés, mennyire vannak leosztva a szerepek?
Bogdány Örs: Az elején még esetlegesebb volt, hirtelen döntöttük el, hogy ki mikor mivel foglalkozik az edzéseken. Ma már jóval átgondoltabban mennek a foglalkozások. Szerdán és pénteken ráadásul két korosztályt is edzünk (U15; U14), ezt ketten sokkal könnyebben tudjuk megoldani. A dinamika szerintem nagyon jó köztünk, mert gyakorlatilag többet látom őt, mint bárki mást. Otthon is csak a kézilabdáról van szó (nevet). Nem is baj ez, mert ő a vezetőedző, én vagyok a másodedző, könnyen át tudjuk beszélni az edzésprogramot, vagy bármilyen problémát, így esetenként hatékonyabban tudunk dolgozni, mint más edzőpárosok.
Tudtok-e tanulni egymástól? Volt-e már olyan Gábor, hogy valami Örs által hozott újdonságra azt mondtad, hogy „ez jó, hozzuk be”, illetve Örs, tudsz-e tanulni a rutinosabbtól?
BG: Említette Örs, hogy én vagyok a vezetőedző, és valóban, amikor elkezdett lejárni hozzánk, akkor én domináltam az edzéseket. Én úgy gondolom, hogy fogékony vagyok az új dolgokra, igyekszem is képezni magam folyamatosan. Félretettem az egómat, és fokozatosan inkább Örsnek adok sokkal nagyobb teret a csapatnál. Úgy tűnik, hogy jól tettem, nagyon jó döntés volt. Sokat tanulok tőle mind szakmailag, mind pedig felfogás tekintetében. Igyekszem lépést tartani, de én a régi iskolán nőttem fel, de muszáj haladni a korral, mert sokkal jobbak a mai módszerek, feladatok. Örs hozza ezeket, bízok a munkájában, ráadásul a gyerekekkel nagyon jól szót ért. Ha például meg kell mutatni egy cselt, akkor azt Örs sokkal jobban be tudja mutatni. Szerintem nagyjából az edzés 60%-át ő viszi most.
BÖ: A pedagógiai részt nekem sokat kell tanulnom még, ezzel eddig kevesebbet foglalkoztam. Nem állt távol tőlem, hogy gyerekeket eddzek, de én azért elég forrófejű vagyok, ami a fiataloknál kontraproduktív tud lenni. Szóval ilyen szempontból sokat tanulok apától. Én például a kemény munkában hiszek, de rá kellett jönnöm, hogy néha teret kell adni a gyerekeknek, és az is jó megoldás lehet ha lazítunk a nadrágszíjjon.
Mit gondoltok, mi a legfontosabb ennél a korosztálynál? Hogy lehet őket idecsábítani, itt tartani?
BÖ: Nehéz kérdés. Mivel mi nem vagyunk akadémia, így nehéz dolgunk van, ugyanis a gyerek dönti el, hogy jár-e edzésre, vagy nem. Ez pont az a kor, amikor iskolaváltás van a srácoknál, nagy változások történnek az életükben, így többször kimaradhat az edzés, a létszám nem mindig ideális. Ami nagyon fontos szerintem, az az, hogy megtaláld a közös nyelvet velük. Fontos a következetesség, a jó értelembe vett szigor, de ezek csak a szülők otthoni tudatos nevelésével kapnak értelmet. Ha az otthoni „alapok” nincsenek meg, akkor mi itt nem tudunk hatni arra, hogy járjon edzésre, ne adja fel a nehézségeknél.
BG: Én is úgy gondolom, hogy a legfontosabb kulcs a szülő ennél a korosztálynál, illetve ami még nagyon fontos, az a baráti kapcsolatok. A gyerekek a barátaikkal sokkal könnyebben jönnek edzésre. Azt viszont sajnos látni kell, hogy van egy olyan nemzetközi trend is, hogy a mai fiatalok kevesebbet jönnek sportolni, és hamarabb is jön el a terhelhetőségi küszöb. Tisztelet a kivételnek, mert vannak szerencsére, de sokkal kisebb a komfortzónájuk, hamarabb adják fel.
Milyenek a körülmények a VBSK-nál az általatok edzett korosztályok számára?
BG: Szerencsére jó. Sőt, mindenféle túlzás, vagy önfényezés nélkül mondhatom, hogy nagyon jól felépített edzésprogrammal készülünk. Rajtunk kívül van egy nagyon jó atlétikaedzőnk, Szabó Dániel, aki kilencszeres magyar bajnok atléta. Ő Fehérvárról jár át edzést tartani a fiúknak. Nagyon fontos ennél a korosztálynál, hogy megtanuljanak futni. Kara Dani segítségével a kapusoknak is tudunk külön edzést biztosítani, ami nagyon hasznos a fejlődésük szempontjából. Továbbá a felnőtt csapat meghatározó játékosa, Schekk András is segíti a munkánkat, aki a Tatabánya Központi Kézilabda Akadémia edzésprogramja által tudja fejleszteni a kiemelt játékosok fejlődését. Szerencsések vagyunk, mert a tizenhárom U15-ös játékosunkból hét játékos kiemelt, ami azt jelenti, hogy figyelemmel kísérik Tatabányáról. Sok lábon áll az edzés, és változatos is, több impulzussal.
BÖ: Fontos is, hogy legyenek külön edzések, mert ennél a korosztálynál kell megalapozni az állóképességet, a futás minőségét és mennyiségét. Nem véletlenül foglalkozunk kiemelten az atlétikával.
Az U15-ben nincsenek osztályok (első, másod, stb.), hanem csak csoportokra van osztva a korosztály. Mi a cél idénre?
BG: A bajnokság úgy néz ki, hogy tizenhat csoportba van beosztva 92 csapat. Az alapszakasz után a csoportban elért helyezések alapján három csoportba osztják a csapatokat (felső-, közép-, alsóház). A tavaszi jó szereplés arra sarkallt minket, hogy magasabbra tegyük a lécet, és a célunk a felsőház, de legrosszabb esetben a középház tetejére szeretnénk odaérni.
BÖ: A gyerekeknek megvan a képességük, ha pedig a munkát is beletesszük és úgy állnak bele a feladatba, ahogy szeretnénk, akkor fel fogjuk tudni venni a versenyt az erősebb csapatokkal, akár az akadémiákkal is. Az igazság az, hogy szerintem ebben a korban még mindig nem az a lényeg, hogy megnyerjük a meccset. Persze a gyerekeknek kell a sikerélmény, mert akkor marad a sportnál. A célunk az, hogy jó játékosokat neveljünk. A legfontosabb az, hogy játékintelligenciában fejlődjünk, mert abból lesz jó játékos, aki tudja, hogy mit, miért csinál a pályán akár támadásban, akár védekezésben. A többit, a figurákat, egyebeket meg lehet tanulni később, de a tudatosság az, ami a legfontosabb, hogy értsék a sportot fiatalon. Ez az, ami kiemeli a gyerekeket a korosztályukból, így ezt tartom fontosnak.
Pozitívan indul tehát neki az U15-ös bajnokságnak az edző páros, akik bíznak a csapatukban és a módszereikben. A fiúk legközelebb 28-án, vasárnap lépnek pályára Ajkán, ahol az Éles KISE ‘1’ és ‘2’ csapatával is összecsapnak egy nap alatt. Hazai pályán legközelebb október 12-én láthatjuk a fiúkat.
Végig értünk az utánpótlás csapatokon, legközelebb a bajnokságok félidejében kérdezzük meg az edzőket interjúk formájában. Addig is, követjük az eredményeket! Hajrá Bányász!