Ha a tavalyi szezont vesszük alapul, akkor ahhoz képest 2024/2025-ös pontvadászat álomszerűen alakul csapatunknak. Akkor csalódottan készültünk az alsóházi küzdelmekre, most azonban reményekkel tele várjuk, hogy kezdődjenek a felsőházi rangadók. Ezen okból Soha Gergővel, csapatunk vezetőedzőjével beszélgettünk.
Azt tudom, hogy te ritkán mondod, hogy elégedett vagy. Ezért inkább azt szeretném kérdezni, hogy mennyiben sikerült elérni a célokat? Ilyen szempontból hogy értékelnéd az alapszakaszban elért eredményt?
SG: Abszolút eredményes volt az alapszakaszunk. Minden évben úgy állunk neki a bajnokságnak, hogy a cél a dobogó, a felsőházba jutás. Ezért szeretnénk dolgozni. Sok összetevős a sportnak az eredmény része, de idén jöttek vissza olyan játékosok, akik meghatározók tudnak lenni a pályán, és szerencsére azok is. Ez nagyban segítette célunk elérését, és ki is jött a lépés. Sokat változott a csapat a tavalyi évhez képest, az edzőmeccseken még nehéz is volt, de láttuk hol kell javítani, és sikerült is. Természetesen most is van még hova javulni, de ez nem csak a csapatra, hanem rám is ugyanúgy érvényes. Ezeket a javítandó pontokat keressük folyamatosan, mert csak így tudunk fejlődni.
Meghatározó volt Foki Dávid sérülése. Ez mennyiben befolyásolta a csapat összetételét, taktikáját?
SG: Taktika szempontjából nagyban befolyásolta, ehhez alkalmazkodnunk kellett és Komáromban már sok pozitívum megmutatkozott. Dávid egy kicsit máshogy kézizik, ráadásul igyekszik mindent megcsinálni, amit kérünk tőle, nehéz őt helyettesíteni. Nem is volt célunk, hogy egy az egyben pótoljuk, hanem inkább az, hogy amit a jelenlegi csapattal tudunk játszani, azt játsszuk jól. Erre próbáltunk berendezkedni. Nyilván posztok cserélődnek ilyenkor, de szerencsére van például egy Szöllőskei Gergőnk, akit a kapun és a beállós poszton kívül bárhova be tudok tenni, mert jó keze van, és képes eredményes lenni „bárhonnan”. Fülöp Jani pedig a tőle megszokott munkásruhán kívül még egy mellényt is felvett, még többet robotolt a csapatért. Az egész gárda jól reagált és próbálnak többet hozzátenni a dolgokhoz.
Szezon közben voltak érkezők, gondolom a cél az volt, hogy mélyebb legyen a keret. Hogy vagy megelégedve velük? Megtaláltad a helyüket?
SG: NB2-ben ez különösen nehéz kérdés, főleg itt a megyében. Akik itt nevelkednek, általában nem az NB2-t tekintik céljuknak, így nem úgy működik, hogy mi kiválasztunk valakit és idehívjuk, hanem olyanokat kell választanunk, akik szívesen jönnek ide. Én kerestem meg a srácokat akik érkeztek, jól dolgoznak, igyekeznek minél jobban beilleszkedni. Balázzsal (Németh Balázs, szakosztályvezető – szerk.) nagyon odafigyelünk arra, hogy próbáljunk olyan karaktereket hozni, akik beleillenek a csapatba. Nem az a cél, hogy a világ legjobb játékosát hívjuk ide, hanem az, hogy egy olyan egyént, aki jól érzi itt magát, szívesen játszik a palotai közönség előtt, és ezért hajlandó dolgozni is. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy kirakóst.
Hogy áll most a felkészülés, egészségesek-e a srácok?
SG: A múlt héten sok volt a beteg, sokan foglalkoznak kicsikkel is, ők könnyebben kapják el a betegségeket. Van néhány kisebb sérülés is. Ettől függetlenül dolgozunk, szeretném gyorsítani a csapatot, bár a sebesség az mindig aktuális. Több dolog is van, amit sokszor átbeszélünk a csapattal, igyekszek én is konstruktívan hozzájuk állni. Próbáljuk összefésülni, hogy ők mit szeretnének, azzal, amit én, aztán mindent megteszek, hogy enyém érvényesüljön (nevet). Természetesen egyfelé húzunk, nagyon jó a brigád, de én mindig többet várok. Persze egy edzőnél ez természetes, ne gondolja senki, hogy például a Veszprém edzője nem vár mindig többet… Az én felelősségem az, hogy megtaláljam, hogy ki miben ügyes, és arra használjam.
Végül azt kérdezném, hogy te mit vársz ettől a felsőháztól?
SG: A cél most is a dobogó. Viszonylag jó eredménnyel kerültünk ide, talán két ponttal hozhattunk volna többet, de az élet máshogy akarta. Természetesen a belefektetett munka a legfényesebb éremtől válik kellemessé, de tudjuk, hogy erősek az ellenfelek, nyolc rangadóra készülünk a srácokkal.
