Nehéz héten vagyunk túl, a szombati vereséget nehezen emésztette szurkoló, játékos és stábtag egyaránt. A bajnokság viszont nem ért még véget, még akkor sem, ha az utolsó fordulóra a Bányász csapata kicsekkolt a bajnoki címre hajtó gárdák közül. A sors igazsága, hogy a feljutásról a megmaradt két csapat egymás ellen dönt: Népligeti látogatásakor a Tatának három góllal kell győznie a Fradi ellen, hogy visszakerüljenek a másodosztályba. Ennél szűkebb győzelem (illetve a döntetlen) a Tata ezüstérmét jelentené. Sőt, a tópartiak számára még egy hely „elérhető”. Ha a Bányász győz, ők pedig kikapnak, ezesetben a mi lennénk az ezüstérmesek.
A fentiekből kiderül tehát, hogy nekünk is tartogathat még előrelépést az utolsó forduló. A Dr. Koltai Jenő Sportcsarnokba látogatunk, hogy megmérkőzzünk a TFSE gárdájával. A két csapatnak ez lesz a tizedik összecsapása egymás ellen. Érdekes, hogy időben elég távol eső szezonokban találkoztunk eddig: az 1962-es, 1979-es, 1980-as és 1995-ös szezonok után a 2025-ös év lett az, amikor kétszer mérkőzik egymással a két együttes. Eddig 6-3 a javunkra.
A rosszul sikerült hazai „búcsúról” és a szezonzáróról kérdeztük csapatunk kapusát, Csomay Pált:
„Sajnos az utolsó hazai mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy azt reméltük, és ezt nem volt egyszerű megemészteni. A hétvégén lesz az utolsó megmérettetésünk az idei szezonban a TFSE csapata ellen, ami egyáltalán nem lesz egyszerű. A csapat minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy győzelemmel tudja zárni a szezont.”
Lényegre törően nyilatkozott csapatunk vezetőedzője, Soha Gergő:
Az előző mérkőzésen több sérülés is sújtott minket. Átbeszéltük a srácokkal az előző mérkőzések tanulságait és tudjuk, hogy tovább kell dolgoznunk. A céljainkért bele állunk a feladatainkba, munkánkba.
Az április 12-i, hazai meccsünket magabiztos második félidőnknek köszönhetően 28-21-re hoztuk. Akkor a TFSE a Tata elleni meglepetés győzelemből érkezett hozzánk, ám azóta valami eltört a fővárosiaknál: a palotai vereség után következő mindhárom meccsüket elbukták, így számukra már csak a szép búcsú a cél (egy győzelemmel ötödikek lehetnek, míg más eredménynél legrosszabb esetben hatodikak). Nekünk viszont még mindig megvan az esély arra, hogy az elmúlt tíz NB2-es évünk legfényesebb érmével térjünk haza Budapestről. Hajrá Bányász!
