A szezon végére visszatérünk a várpalotai nevelésekhez, ami a 6+1-es interjúsorozatot illeti. Somogyi Márkkal beszélgettünk, aki -bár már elég régóta a felnőtt csapat tagja – még mindig nem töltötte be a huszonkettedik életévét. Természetesen ő is tanul, amikor éppen nem a gólokat lövi, de egyetem ide vagy oda, teljes a kézilabda felé való elköteleződése. Újabb üdítő beszélgetésen vagyunk tehát túl. Lássuk:
1 – Bai Danitól jövök hozzád, aki arról érdeklődött, hogy hetente hányszor jársz gyúrni?
SM: Gondolom, azért kérdezi, mert fittnek nézek ki. Heti két-háromszor igyekszem meglátogatni az edzőtermet, de az egyetem miatt nem mindig érek rá.
Ki az a csapatból aki élmenő a kondizásban?
SM: Talán Matisz Laci és Rupi (Ruprecht Benedek – szerk), akik többet szoktak jönni. Illetve Hanák Dominik olyan, hogy akár 4-5-ször is szokott kondizni egy héten.
2 – Ha már itt tartunk. Melyik az a gyakorlat, vagy edzésforma, amit igazán szeretsz, vagy éppen nagy nem?
SM: Személy szerint nekem nincs olyan, amit nagyon utálnék. A kondis dolgokat is szeretem csinálni. Talán van egy labdás gyakorlat – az „orosz” – azt valamiért nem szeretem annyira.
3 – Te is ős-palotai nevelés vagy, nem tudom tudod-e, de minden korosztályt beleszámítva a Cunder ellen idegenben szerezted a 700. gólodat a Bányász színeiben. Honnan jött neked a kézilabda?
SM: Igazából a szüleim célja az volt, hogy a sport legyen része az életemnek. Én is szerettem sportolni. Iskola elején elkezdtem focizni, karatéztam is egy évet. Ott úgy alakult, hogy az edzőm kiment Amerikába, így a karate abbamaradt, ezután kezdtem el kézizni. Lakó Levente volt az első edzőm. Amint kiderült, hogy bal kezes vagyok, rögtön le is kerültem szélre.
4 – Mit gondolsz mi a legnagyobb erénye egy szélsőnek? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó szélső legyen?
SM: Nyilván fontos a gyorsaság az indítások miatt, de a legfontosabb szerintem a technika. Az a jó szélső, aki a leglehetetlenebb helyzetekben is gólt tud lőni. Én nézni is szeretem a szélsőket. Amikor fiatalabb voltam akkor Gasper Marguc (szlovén szélső, ex-Veszprém – szerk) játékára néztem fel leginkább. Itt most a csapaton belül régebben Tolnai Peti segített sokat, most pedig Gepire nézek fel.
5 – Anno Kara Dani nagyon vacillált, hogy tőled kérdezzen-e, és mivel tudom a kérdését, ezért megkapod tőlem. Miért lett „Cuki” a beceneved?
SM: Arra már nem emlékszem, hogy milyen korosztályban volt, de egy edzés végén jött Bota Emese (egykori várpalotai női kézilabda játékos, jelenleg versenybíró) és ő fogalmazta meg rólam, hogy „milyen kis cuki”. Azóta rajtam maradt, és egészen máig kísér ez a becenév. Sőt, már öcsémre is átszállt.
E kérdés előtt nem sokkal befutott az újabb 6+1+1-es kérdés Ihász Dávidtól:
ID: Kérdezd ám meg tőle, hogy miért ő a Farkasember.
SM: Szerintem ennek nincs akkora sztorija. Szeretek turkálókban „kincsekre” vadászni, és találtam egy farkas mintás, szőrös kabátot, amit hordok is. Erről a kabátról adta Dávid ezt a nevet.
6 – Említetted az egyetemet. Mit tanulsz?
SM: Programtervező informatikusnak tanulok Veszprémben. Az alapszakból két félévem van még vissza, most jön az az időszak, amit élvezek: beadandókat írni, programozni. Alakul a nyári gyakorlat helye is: egy veszprémi kiberbiztonsággal foglalkozó cégnél tudok majd elhelyezkedni. Fontos nekem a tanulás, de egyelőre nem szeretném, hogy a sport rovására menjen (nevetünk).
6+1 – Fontosabb a sport?
SM: Sokan lehet, hogy nem így vannak vele, de én szeretek edzésre járni, szeretném így alakítani a gyakorlati helyemen is a dolgokat, hogy ne kelljen tréninget kihagynom. Olyan régóta jelen van az életemben a sport, hogy egyelőre nagyon fontos. Biztos eljön majd az idő amikor dönteni kell, de ez még szerintem odébb van.
Végül pedig, kitől kérdeznél?
SM: Foki Mátétól kérdezném, hogy az IFBB Pro-ra megvan-e már a fizikuma? Ez a testépítők bajnoksága, és mivel Máté sérült volt egy darabig, így csak kondizhatott… szóval volt ideje felkészülni.
Beszélgetünk még Márkkal, akitől megtudom, hogy szereti a borjúhúsos kebabot. Érdeklődésemnek apropója az volt, hogy egy általam is kedvelt Táncsics úti vendéglátóhely szorosan kapcsolódik a családjához, így számomra releváns az ajánlata. De szóba kerül még a csapat is természetesen: Márk is úgy látja, hogy nagyon egységes, jó társaság jött össze idén, reménykedjünk, hogy ez a következő szezonra sem változik.