Egy általam már nagyon várt beszélgetés következik most. Csapatkapitányunkra, Kara Danira került a sor, hogy a 6+1 keretein belül válaszoljon néhány kérdésre. Edzés előttre időzítjük az interjút, és nagy szerencse, hogy bőven hagyunk időt: általában kb. 10 perc egy ilyen beszélgetés, de Dani szívesen mesél, így fél óránál is tovább folyik a szó. Megpróbáltam ebbe a hét kérdés-válaszba minél több mindent beleszorítani. Lássuk.
1 – Egy érdekes, és sokféleképpen értelmezhető kérdéssel jöttem hozzád. Az elején nem segítek benne, de ha nem egyre gondolnánk, akkor adok nyomot. Szóval Jabu arra kíváncsi, hogy melyik a kedvenc duplád?
KD: Azt hiszem, tudom mire gondol (nevet). Úgy gondolom, hogy a McDonald’s-ról van szó, mert ott én mindig a dupla sajtos McRoyal-t eszek.
Hát, ez nem talált. Én azt hittem erre az lesz a válaszod, hogy az a dupla a kedvenced, amikor a hetest, és a kipattanót is megfogod. De akkor adom a nyomot: a dupla tízet nem mondhatod.
KD: Aha, tehát a darts-ra gondol. Most az egyik felkapott játékosnak, Luke Littler-nek úgymond ez a kedvenc kiszállója. Ha Jabu ellen játszok én is mindig próbálok erre menni, hogy dupla tízzel szálljak ki. Amúgy, hogy a kérdésre is válaszoljak, nekem a dupla tizenhat a kedvencem. Szerintem egész jól játszunk egyébként, de van mit gyakorolni. A tévében látható szinthez nyilván rengeteget kell edzeni. Van otthon a nappalimban egy versenytáblám, úgyhogy Lakatos Tomival, Jabuval, Foki Dáviddal össze szoktunk jönni, és akkor órákon át játszunk. Egy 180-ast már sikerült dobnom „karrierem” alatt.
2 – Mesélj egy kicsit arról, hogy hogyan lettél Te a csapatkapitány? Mivel jár ez?
KD: Ha jól emlékszem másfél-két éve vagyok csapatkapitány. Ezt Gergő döntötte el. Nagyon örülök neki, hogy rám gondolt, és igyekszem ehhez méltóan viselkedni. Előttem Végh Szabolcs volt, és mikor ő abbahagyta, akkor szólt Gergő, és a következő meccsre engem írt be csapatkapitánynak. Mivel ez szezon közben volt, így az évzárón beszéltem a Srácokkal erről. Úgy érzem elfogadtak, a bizalmat pedig köszönöm Gergőnek. Plusz feladattal nem különösebben jár. A meccslabda kiválasztása az én dolgom lenne, de a játékosoknak ez fontosabb, így ezt ráhagyom Imire (Gáspár Imre). Amikor vonulunk ki meccsre, akkor pedig Fülöp Jani szokott elöl menni, de ez az én babonám. Én megyek hátul, mert a meccsen is én vagyok az utolsó mentsvár, és így „szemmel tudom tartani” az egész csapatot.
3 – Megkérdeztem Csomay Palit is erről, de téged sem hagylak ki. Mi visz arra egy kisgyereket, hogy beálljon a kapuba?
KD: Jó a kérdés. Csinálom most a kapusedzői tanfolyamot, de még ott sem esett ilyenről szó, hogy mégis mitől lesz kapus. Én mondjuk a focipályán kezdtem, és mivel nekem apukám is kapus volt – csak hobbi szinten, így engem is beraktak. Viszont mivel ritkán jött a labda, és a nap is a szemembe sütött, így hamar meguntam. Ekkor jöttek Szoboszlai Tanárúrék a suliba kézilabdára toborozni, lejöttem. Mivel apa jóban volt Szepivel, ráadásul fociban is kapus voltam, így kikövezett út vezetett a kézilabda kapuba, annak ellenére, hogy én jobban szerettem volna mezőnyben játszani.
4 – Itt adja is magát egy kérdés. A 2014-15-ös szezonban, hogy dobtál te 35 meccsen 48 gólt?
KD: Ez még ifiben volt, és akkoriban egy picit éppen meguntam a kapusságot. Bal lövőt játszottam, de sajnos nem lett jó vége, mert akkor szakadt el a térdem, ráadásul egy ártalmatlan szituációban. Szereztünk egy labdát, amiből gólt lőttem, de rosszul fogtam talajt. Először úgy tűnt nem lesz nagy baj, de a vizsgálatok után kiderült, hogy szalagszakadás, és műteni kell. Itt jött is nekem egy hat éves kihagyásom. Gyógytorna után sem éreztem magam biztosnak. Ráadásul el is sodort az élet, külföldön dolgoztam. Egy idő után honvágyam lett, hazajöttem, és Jabuval egyszer lejöttem egy edzésre, beszéltem Gergővel és így kezdtem újra.
5 – Jelenleg is bajlódsz a térdeddel, hogy vagy?
KD: Jelenleg nem túl jól. Tudok vele edzeni, de sajnos olyan, hogy bármelyik pillanatban beakadhat, és akkor vége. Bízok benne, hogy hamarosan pályán lehetek. Vagy ha erre a szezonra nem is, de a következőre már teljesen rendbe jövök.
6 – Beszélgessünk vidámabb témákról. Mesélj kicsit erről a kapusedzői képzésről.
KD: A sulit az MKSZ szervezi. A Vasas Központban vannak a gyakorlati és elméleti órák is. Tanáraim között szerepel Bakos István, Bíró Imre, Kovácsovics Mátyás, aki a Vasasnál edző, Sugár Tímea, Ocsovai Zsolt aki egyébként a Fradi felnőtt csapatánál van, vagy akit mindenki ismerhet, Kiss Éva. Minden tanár külön témákat oktatott. Nem volt egyszerű, főleg a gyakorlati része, de végül rengeteg új dolgot tanultam. Ezzel a papírral akár NB1-ben is lehetnék kapusedző. Ami külön jó, hogy a pályán is tudom kamatoztatni az ott tanultakat. Már csak a záróvizsga van, ami szóbeli lesz, az írásbeli és a gyakorlati már megvolt. Jelen pillanatban próbálok ott lenni minél több korosztály edzésén, ennek a rendszere még kigondolás alatt van. Gergővel már beszéltünk a felnőttről is, de játékosként és kapusedzőként egyszerre, az sok lenne.
+1 – Van-e kapus idolod?
KD: Ezt a kérdést érettségin tették fel nekem. A tesi volt a választott tantárgyam, és a szóbelin az igazgató megkérdezte, hogy ki a példaképem. Akkor még Dejan Peric-et mondtam (szerb, játszott a Barcelona, a Celje és a Veszprém csapataiban, BL-t nyert). Ma már Niklas Landin (dán, olimpia-, világ- európa bajnok, az Aalborg játékos) az, akinél szerintem nincs jobb.
Nem maradt más hátra, mint hogy passzold a kérdést valakinek.
KD: Járási Ricsitől kérdezném, hogy milyen érzés elveszíteni a VB döntőt?
Köszönöm a beszélgetést Daninak, kívánom, hogy sokszor ugrassza még talpra védéseivel a Gál Gyula közönségét. Nagyon örülök, hogy Járási Ricsi a következő, mert ő az, aki már hetek óta rágja a fülemet, hogy mikor következik már végre… most tehát ő is készülhet.
