Egy régebbi interjú kerül most közlésre, Fülöp Jánossal ugyanis még december közepén beszélgettünk, de a téli szünet és más okok miatt is, a 6+1 kicsit szünetelt. Kiváló átlövőnk már 75 meccset játszott vörös-feketében, és ezeken 342 gólnál jár. Edzés után már foglal is helyet velem szemben, kisfiamnak odaadja a kézilabdát (hogy szokja), és már kezdjük is a szűk fél órásra nyúló interjút, mely alatt Jani nem csak terveibe, gondolataiba avat be minket, de néhány kulisszának számító becenév is előkerül a csapattársakról. Kezdjük:
1 – Minden szempontból a tapasztalt játékosos közé tartozol. Milyen a szereped a csapatban? Hallgatnak rád a fiatalok?
FJ: Idén múltam harminc éves, azt hiszem csak Gepi idősebb nálam. Ezáltal próbálok mindenkinek segíteni, mind védekezésben, vagy támadásban. Ez edzésen még rendben van, de meccs közben, annak hevében égve nem könnyű a saját feladatom mellett még másokat is higgadt fejjel rendezni. Érzem a generációs különbséget a csapaton belül, máshogy kell a „mai fiatalokat” motiválni. Ezt Gergővel is szoktuk beszélni. Én különösen olyan beállítottságú vagyok, hogy minden helyzetben, minden kis feladatban győzni szeretnék.
2 – Evezzünk könnyedebb vizekre. Gáspár Imitől jövök, ő kérdezett tőled. Van-e sejtésed arról, hogy mi felől érdeklődhetett nálad?
FJ: Fürti (ő lenne Gáspár Imi) szerintem szintén a habitusomról tett fel valamilyen kérdést.
Ez nem talált. Azt kérdezte tőled, hogy „tudnád-e teljesen őszintén mondani azt, hogy Iminek van a legjobb zenei ízlése a csapatban?”
FJ: Hát… nem tudnának annyit fizetni, hogy ezt mondjam. Vannak fura zenei ízlések a csapatban, de így is azt mondom, hogy bárki másnak lehet a legjobb ízlése, de Fürti messze kilóg… Ő is tudja: ha arról van szó, hogy ki indítson zenét, akkor a válasz az, hogy bárki, csak ne az Imi. Én bármilyen zenét meghallgatok, attól függ milyen korszakomat élem, de Imiét nem tudnám ajánlani senkinek. A bemelegítésnél például Járási Ricsi zenéje megy, az azért populárisabb, változatos, ezért elfogadható.
3 – Beszéljünk a karrieredről egy kicsit. Mesélj róla, hol kezdted, milyen utat jártál be?
FJ: Általános iskolás koromban kezdtem a Veszprémi Dózsában Tünde néninél (Nagy Róbertné). Ha jól tudom Geri (Soha Gergő) is nála kezdte. Végigjártam a Veszprémi utánpótlás korosztályokat, majd 17-18 éves koromban kerültem Alsóörsre, két évre. Ott elég jól ment, jól klappolt minden. Innen az NB2-ből kerültem aztán Fehérvárra NB1/B-be. Fehérvár jó választás volt, mert logisztikus szerettem volna lenni, és itt együtt tudtam csinálni a sulit, és játszhattam is. Nagyon segítőkész volt mindenki, elrendeztek nekem mindent. A fehérvári egy év alatt sokat fejlődtem, nagy váltás volt 18 évesen az első NB1/B-s szezonom. Ezután mentem Ajkára, ahol aztán hét szezont húztam le (2014-2021). Családias hangulatba kerültem itt, nagyon jó volt a csapat kor összetétele, nagyjából, mint most itt. Amikor odakerültem, akkor esett ki a csapat NB2-be, de aztán vissza is kerültünk, és elég stabil NB1/B-s társaságunk volt.
4 – Ezek szerint neked volt alkalmad a Bányász ellen játszani. Az ilyen tapasztalattal rendelkező játékosoktól meg szoktam kérdezni: téged melyik spannol jobban – ha neked drukkolnak, vagy ha ellened?
FJ: Igen, volt szerencsém a Bányász ellen játszani, már az Alba Régiában is. Akkor még Geri is a pályán volt, itt játszott még Mazák Lajos, a kapuban pedig Lakatos Tomi állt. Szóval van ilyen tapasztalatom. Megmondom őszintén, hogy amikor Geri megkeresett, hogy játsszak Palotán, akkor az egy fontos szempont volt, hogy tudtam, hogy itt szenvedélyes a közönség, van szurkolótábor. Erre azért minden játékos emlékszik, tudtam, hogy milyen. A kérdésre a válasz az, hogy is-is. Nyilván sokkal jobb, ha neked szurkolnak, de az is spannol, hogy ha az ellentábornak kell „megmutatni”. Azért nem bánom, hogy „Gipszesék” (Juhász Zsolti, a Várvédők „karnagya”) mellettünk állnak. Egy sportoló számára ez sokat hozzátesz. Jobb úgy nyerni, hogy valaki(k) ott állnak mögötted.
5 – Mik a céljaid még?
FJ: Sosem voltam az a nagy ide-oda igazolós. Jól érzem magam itt, nagyon jó az összhang a játék és a civil életem között is. Ha nem történik semmi különös, akkor szerintem innen már nem fogok elmenni.
(Itt fut be a bónusz kérdés: 6+1+1 rovatunk kérdezője, Ihász Dávid – ahogy Jani hívja „Aranyhaj”.
ID: Mikor indul a Volánbusz?
FJ: Mindig ezzel szekál minket, miközben a haját fésüli. Általában Geri (Szöllőskei Gergő – szerk.) vagy én vezetünk, ezért kérdezi a menetrendet, hogy mikor indulunk.)
6 – Említetted a civil életed. Mit tudhatunk erről? Esetleg szeretnél edző lenni?
FJ: Márkói vagyok, de már másfél éve Veszprémben élek párommal. Logisztikusként dolgozok Márkón, így ingázok a munkahelyre és edzésre is. Amint említettem, most jól egyensúlyban van minden. Edzőséget nem tervezek, főleg a habitusom miatt. Szerintem nehezen lehetne összeegyeztetni azzal, hogy gyerekekkel foglalkozzak.
6+1 – Kompromittáló kérdés következik: Tudsz-e szurkolói nótát?
FJ: Van néhány, amit felismerek, és egy-egy sort tudok belőle. A meccs közben inkább a hangulat jön át, és az, hogy mellettünk állnak a szurkolók. Jobban azokat ismerem, amiket a meccs végén, ünnepléskor szoktak énekelni. A meccs tüzében égve nem lehet arra koncentrálni, hogy pontosan mit énekel a tábor. Természetesen halljuk a Várvédők bariton hangját.
A szokásos körrel fejeznénk be: kinek passzolnád tovább a kérdést?
FJ: Csomay Páltól (ahogy Jani hivatkozik rá: KalaPál) kérdezném, hogy melyik az a lövés, amit kötelező védenie, ha én lövök?
Az útitársai már tűkön ülve várják, hogy induljon az edzés utáni „menetrendszerinti járat”, így visszakérjük kisfiamtól a labdát, és Jani indul is készülni. Várom a következő beszélgetést kapusunkkal, Csomay Pállal.
