Következő interjúalanyunk még nincs 23 éves, de már kersztbe-kasul végig kézilabdázta az országot. A sok palotai fiatal után egy olyan sráccal beszélgettem, aki a viharsarokból indulva, kalandos úton jutott el Várpalotára, hogy itt kezdje a 2024/2025-ös idényt. Tele van energiával és tervekkel, nem csak a sport, de a tanulás terén is (jellemző, hogy amikor először kérdeztem tőle messengeren egy meccsről, olyan választ írt, hogy még vesszőhibát sem kellett javítanom benne). Igazi energiabomba, nem csak az erő, de az ambíció is duzzad benne. Bai Dániel következik.
1 – Járási Ricsitől jövök hozzád, és szerintem eddig ő tette fel a legpikánsabb kérdést. Valahogy így hangzik, némi felvezetéssel: én is hallottam épp a múltkor, hogy amikor valami jól sikerül edzésen, akkor igen nagy üvöltéssel nyugtázod a történést. Ricsi gyanúja az, hogy ez annak köszönhető, hogy egyszer egy budapesti átmulatott éjszakán betévedtél egy kétes apropójú bárba, és azok az emlékek törnek fel benned ilyenkor. Mit tudsz erre mondani?
BD: (nevet – illetve mindketten nevetünk) Hát, valóban volt egy nagyon görbe estém, amikor a nagy mulatás közben tényleg meglátogattam egy olyan helyet is, ami nem biztos, hogy tervben volt. De ettől függetlenül az üvöltésemnek semmi köze ehhez, előtte is így volt, és azóta is így van.
2 – Kalandos utat jártál be, Békésben kezdtél, aztán jött Szeged, Füred. Hogy kerültél ide? Legalábbis a megyébe…
BD: Igen, én Békéscsabán születtem, ott is kezdtem az utánpótlásban, majd az általad leírt úton kerültem ide. Szegeden játszottam, amikor közölték, hogy ott nem lesz NB2-es csapat, így, hogy biztos játéklehetőségem legyen elhív a Balatonfüred, mert nekik akkor fontos volt, hogy feljusson NB1/B-be a csapat. Nekem nem volt gond átszelni az országot. Szeretek új helyeket, új embereket megismerni, így jöttem. Veszprémben is lettem egyetemista.
3 – Ezek szerint neked nagy rálátásod van arra, hogy a hagyományosan jó kézilabda akadémiák hogy működnek (Szeged, Füred). Teljesen őszintén, hogy jellemeznéd a várpalotai viszonyokat ezekhez képest?
BD: Az akadémiákhoz nehéz hasonlítani, mert másfajta nevelés folyik: csak fiatalokkal foglalkoznak, akik ott is járnak iskolába. Sokkal több edzés van, amit itt hiányolok is, bár tudom, hogy ez milyen okok miatt van így. Itt egyébként a „hiányzó” edzéseket önszorgalomból pótolom (konditerembe, plusz edzésre járok). Viszont az akarat és a munkának a minősége bőven felveszi a versenyt az akadémiákkal. Sőt, voltam én NB2-es csapatban Kondoroson a viharsarokban, ahhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet itt. Ott közel sem volt ilyen szintű munka.
4 – Hogy érzed magad itt Palotán?
BD: Nagyon jól. A társaság nagyon jó és be is fogadott. Szeretem a vezetőséget, nagyon korrektek, amit ígértek azt betartják az elejétől kezdve. Ráadásul tulajdonképpen ők kisegítettek engem azzal, hogy idejöhettem, mert Füreden én kiöregedtem az akadémiai nevelésből. Miután kiderült, hogy ott nem maradhatok, elkezdtem nézni a környéken, hogy melyik a legjobb csapat ahova igazolhatnék, és egyértelmű volt, hogy a Várpalota tökéletes választás. Mind szintben, mind pedig az egyetemtől való távolság miatt. Nagyon hálás vagyok a Bányásznak a lehetőségért, próbálom meghálálni.
5 – Többször említetted már az egyetemet. Mit tanulsz?
BD: A Pannon Egyetemen anglisztikát hallgatok, de tanulok németül is, remélem lesz egy középfokúm abból is, mire végzek. Utána szívesen tanulnék gazdasági szakon is. De sok tervem van, még a sporttal: szeretnék még edzőit is végezni, a játékvezetőim pedig már megvan, bár nem gyakorlom. Vannak elképzelések, de első a kézilabda. Ez a prioritási lista: edzés, tanulás, hazamenni a családhoz. Ez egy ilyen időszak most, ki kell bírni.
6 – Érdekes kérdés jön: hogy állsz a törpeharcsákkal?
BD: Én? Útálom őket.
Komolyan? A kérdés apropója, hogy találtam rólad a neten egy képet, amin egy ilyen hallal pózolsz.
BD: Igen. A mai napig aktív horgász vagyok, de az időmbe most nem annyira fér bele. Nyáron, amikor csak tudok, megyek. Otthon pedig Békésben végtelen lehetőséget tartogatnak a Körösök például. Persze a családdal már beszélgettük, hogy ide is el kell majd jönni a környékre egy közös pecára. Ami a törpeharcsát illeti, volt egyszer egy fél kilós fogásom, ami rekordfogás volt: abban az évben én fogtam a legnagyobbat Magyarországon.
Újra: komolyan?
Igen, ezzel pénzjutalom is járt, oklevél, illetve kaptam egy jó nagy kupát.
(Forrás, és beszámoló: https://www.khesz.hu/fogasi-beszamolo/fogasi-beszamolo-bai-daniel-torpeharcsa-052-kg-eloviz-csatorna/)
Aki Dani egyéb rekord fogásaira kíváncsi, az kattintson: https://rekordlista.mohosz.hu/profil/273
6+1: A végére egy eléggé direkt kérdés. Játszottál már sokfelé, milyen érzés a Gál Gyula Sportcsarnokban pályára lépni?
BD: Ha van, ami kiemelkedik itt, akkor az a szurkolás. Ez olyan, ami leírhatatlan nekem. Soha életemben nem játszottam állandóan ennyi ember előtt és ilyen szurkolás közepette. Azt gondolom, felsőbb osztályokban sincs ilyen minden héten.
Végül pedig azt áruld el, kitől szeretnél kérdezni, és mit.
BD: Somogyi Márktól kérdezném, hogy hányszor jár konditerembe egy héten?
Daniról kiderült, hogy nem csak írásban, de élőszóban is remekül fejezi ki magát. Jó látni, hogy ilyen pozitív, a sportért rajongó srácok alkotják a csapatot. A következő beszélgetéssel pedig újra visszatérünk a palotai ifjúsághoz.
