Izgalmas derbire volt kilátás az NB2 A-csoportjának vasárnapi rangadóján. Második helyezett csapatunk a dobogó alsó fokán álló Komárom gárdájához látogatott, és a meccs nem is okozott csalódást.
Öröm volt látni, hogy a – komáromi Városi Sportcsarnok adottságaiból következően kurtán-furcsán kialakított – vendég szektort megtöltötte 40-50 várpalotai szimpatizáns, így a lelátón is egyenlő létszámban, ámbár sokkal nagyobb hanggal rendelkezett a palotai különítmény.
Egy-egy elhibázott akcióval kezdtek a felek, de két és fél perc után mi jutottunk lélegzetvételnyi előnyhöz, kihasználva a komáromi hibákat (3. perc; 1-3). Kállai duplájának is köszönhetően azonban hamar fordított a hazai csapat (7. perc; 4-3). A 14. percben Fülöp góljával ugyan még felzárkóztunk 6-5-re, de innen Schneider Miklós és Oldal Zsombor duplájára sem volt válaszunk, és 21. percre öt volt közte (10-5). A rendre ziccereket hibázó várpalotai csapat szerencsére hátul állta a sarat, így a szünetre egyet sikerült faragni a hátrányból, de a támadó játék nem mutatott szépen. A 14-10-es félidei eredmény ránk nézve volt hízelgő, tekintve, hogy a 29. perc közepén kialakult a meccs legnagyobb különbsége, és már hat góllal is vezetett Északi ellenfelünk (14-8).
A második félidőre aztán egy új Bányász futott ki. Érdekes volt látni, hogy többször Fülöp irányított, és a széleken a Gebhardt-Szöllőskei duóval rohamoztunk, ez azonban teret adott például Elter Donátnak és Ihász Dávidnak. Ez a felállás kulcs volt a komáromi védelem feltöréséhez. A félidő elején gyorsan lefeleztük a hátrányt. Másfél perc alatt először Szöllőskei értékesítette az első megítélt hetesünket, majd jó védekezés után Elter dobott félpályán túlról, az emberhátrány miatt üresen álló komáromi kapuba. Innen nagy csata kezdődött és folyamatosan váltakozva hol kettő, hol négy gól volt a különbség, egészen a 41. percig, amikor is végre megtaláltuk a beállóst, Ihász Dávid biztos kézzel értékesítette is a ziccert, amivel feljöttünk egyre (41. perc 19-18), és amit úgy ünnepelt, hogy attól a csapat és a szurkolótábor is tűzbe jött. 20-20-nál sikerült először utolérni a hazaiakat, Szöllőskei góljával. Innentől egészen elképesztő adok-kapok alakult ki a pályán, de a vezetés csak nem jött össze. Ebben az időszakban lőtt kilenc gólunkon Ihász (4) és Szöllőskei (5) osztozott, illetve Csomay rendkívül fontos védései (két hetest is hárított) is szerepet játszottak abban, hogy 26-26-nál, az 53. percben végre nem csak támadtunk, de Elter góljával – aki egyébként góljai mellett több kétperces büntetést is kiharcolt cseleivel – át is vettük a vezetést, a harmadik perc óta először (26-27). Bár sikerült két góllal elmennünk (27-29), a Komárom visszakapaszkodott, így 30-30-as döntetlennel fordultunk az utolsó percre. Soha Gergő időkérése után hosszan támadtunk, és már csak egy passzunk maradt a passzív jelzésből, amikor a megítélt szabaddobást a végig remekül játszó Fülöp a blokkok fölött a kapuba zúdította. Az órán lévő tizenkét másodpercet kemény védekezéssel lehoztuk és az időntúli szabaddobás sem talált utat a kapunkba, így nagy csatában miénk lett a két pont, amit viszünk is tovább a felsőházba.
Igazi csapatmunka volt ez, amiből több játékos is extra teljesítménnyel vette ki a részét. Fontos győzelmet arattunk már csak azért is, mert a két vereség, és a Győr elleni győzelem után a Fiúk újra bizonyították maguknak, hogy képesek nehéz helyzetből, egy erős csapat ellen felállni, és fordítani a sorsukon. Megállapíthatjuk, hogy kemény összecsapásban, egy erős ellenfelet sikerült legyűrni. „Ez jó mulatság, férfi munka volt”
NB II Férfi-A csoport 13.forduló
Komárom VSE – VBSK 30:31 (14:10)
VBSK: Csomay, Manazya, Kara (kapusok) – Bai, Szöllőskei 10, Fülöp 5, Szökrényes, Ruprecht 1, Somogyi 1, Gebhardt 3, Járási 1, Hegyi, Gáspár, Elter 5, Szatmári 1, Ihász 4
Vezetőedző: Soha Gergő
Kiállítás: 12 ill. 4 perc
Hétméteres: 3/1 ill. 4/3
