Olyan csapat vár a VBSK-ra a hétvégén, akik a bajnokság egésztét tekintve eddig még nem találtak legyőzőre: Tatára utazik NB II-es csapatunk. Tesszük mindezt önbizalommal kellően megrakodva, ugyanis a TAC mögött másodikként felsőházba jutó TFSE-et kőkemény védekezésünkkel és eredményes támadójátékunkkal sikerült meggyőző fölénnyel legyűrni (36:24). Érdekes történelmi adalék, hogy bajnoki mérkőzésen még sosem sikerült győznünk a tóparton, de hát minden sorozatnak meg kell szakadnia egyszer.
Pedzegettük már, hogy az „A” jelű csoport erősebbnek tűnt, mint a Tata által megnyert „B”. Ez talán abból is leszűrhető, hogy az addig 100%-os tóparti együttes a felsőház legelső fordulójában elhullajtotta első pontját: nem tudták két vállra fektetni az Ajkát. Az ajkai 32:32 nekünk több szempontból is előnyös: megyei riválisunk ezzel ponthátrányba került velünk szemben, a Tatához pedig – ha csak egy ponttal is – de közeledni tudtunk.
Tavaly a Bányász és a TAC azonos csoportban kezdte a bajnokságot, így az „alapszakaszban” letudtuk az oda-visszavágót egymással. Itthon – mint utólag kiderült – 25 perc alatt eldöntöttük a találkozót: villámrajtot vettünk, és az első félidő hajrájának kezdetén tíz góllal vezettünk (15-5). Északi ellenfelünknek innen csak izgalmassá sikerült tenni a találkozót, amit négy góllal megnyertünk. A február elején rendezett visszavágón revansot vettek a tataiak. Jól tartottuk magunkat az első félidő hajrájáig, de az utolsó öt perc palotai gólcsendje miatt néggyel elléptek a vendéglátók. A második félidő elején két gólra még fel tudtunk zárkózni, ám ezután a Tata folyamatosan növelte az előnyét, és végül hét góllal, 32-25-ös végeredménnyel tartották otthon a két bajnoki pontot.
Nyáron mi is tettünk arról, hogy átalakuljon soros ellenfelünk kerete: Tatáról érkezett hozzánk Schekk András és -az azóta már Palotáról is távozó Pulai Dávid. András viszont nem csak hogy itt játszik, de el is mondta véleményét az összecsapásról:
Szombat 18 órakor találkozzunk a Güntner Arénában, és szurkoljuk ki a Bányász diadalt!