Néhány héttel ezelőtt egy ilyen esti órán még bőven a naplementében lehetett gyönyörködni, az interjú napján viszont este háromnegyed nyolckor már nyomasztó a sötét, és a télre jellemző füstszag terjeng, ami nosztalgikus hangulatot kelt az emberben – gyerekként ilyenkor lehetett a legizgalmasabb játékokat kitalálni a haverokkal. Erre a nosztalgiára tesz rá egy lapáttal, hogy belépek Csarnokba és megérzem azt az épülettel egyidős illatot, ami el is űzi a munkanap és a sötétség okozta fásultságot.
Se sötét, se fásultság. Nyolc óra előtt néhány perccel még javában izzadtak a srácok. Nem mellesleg a középső képen látható lövésből gól lett…
No, ne gondolja senki, hogy szépirodalmi estet tartunk, ugyanis jó okból mentem a Gál Gyulába: Ihász Dáviddal, a „6+1 – Passzold a kérdést!” rovat második alanyával egy kedd esti edzés után beszélgettünk. Csapatunk új beállósa az NB1/B-ből érkezett hozzánk, és tehetségét egyelőre igazolja is, hiszen hat meccs után harmadik a házi góllövőlistán (6 meccs / 27 gól). Bár még csak 21 éves, jó volt hallani az összeszedett válaszait, érezni sport iránti szeretetét és konstatálni a jövőről alkotott képét, terveit. Lássuk:
1: Amint azt tudod, a 6+1 rovatban egymástól is kérdeztek, ez az a bizonyos „+1”. Van-e ötleted arról, hogy Foki Dávid mit kérdezhetett tőled?
ID: Nem, nincsen. Valamilyen poénban gondolkodok, de konkrét ötletem nincs.
A kérdés így hangzik: Egy szezonban hány flakon hajlakkot használsz el?
ID: (nevet, nem kicsit) Mondjuk, hogy négyet.
2. Ebből a kérdésből is azt lehet leszűrni, hogy jó az öltözői hangulat, sikerült beilleszkedned. Hogy érzed magad itt Várpalotán?
ID: Igen, jól érzem magam. A csapat nagy részével ismertük egymást, mivel sokat játszottunk már egymás ellen. Hamar sikerült beilleszkednem, mindenki nagyon rendes volt velem, de igazából erre is számítottam.
3. Jó is, hogy említed azt, hogy játszottál már a Bányász ellen. Engem mindig is érdekelt a sportolói lélektan ezen része: melyik motivál téged jobban, ha neked, vagy ha ellened szurkolnak?
ID: Megmondom őszintén, hogy amíg nem itt játszottam, engem nagyon tudott motiválni ez a hatalmas szurkolás, ez a légkör, mert ilyen nem sok csapatnál van. Viszont amióta itt vagyok, nagyon tudom élvezni, hogy nekem szurkolnak.
Itt elmesélem Dávidnak, hogy két éve, amikor itt játszott a Veszprémmel, akkor emlékszem úgy örültek a szűk győzelemnek, mintha legalábbis BL-t nyertek volna. Már csak ezért sem foglaltuk imába a copfos beálló nevét, aki ráadásul sorra dobta a gólokat (2023.04.15 – VBSK-VKKFT U23 34-36 – Ihász Dávid 5 gól)
4. Az eddigi karriered a Veszprém – Füred tengelyen haladt. Mi hozott ide Palotára, illetve pályafutásod szempontjából, hogy tekintesz erre az állomásra?
ID: Veszprémben sokáig arról volt szó, hogy tudok maradni, de a nyár végére kirajzolódott, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésemet. Ekkor elkezdtem csapatot keresni. Volt edzőim – Éles József illetve Kiss Dániel -, és a Komárom jelenlegi edzője – Juhász Károly – segítettek ebben. Ekkor írt rám Foki Dávid, az ő révén találkoztunk Soha Gergővel és amit ő felvázolt, az nekem szimpatikus volt, közel állt hozzám. Úgy jöttem ide, hogy ugródeszkának tekintem a Bányászt. Szerencsére remekül kezdtünk, nagyon bízom a gárdában, nagyon jók a szurkolók, szeretek itt lenni.
5. Kivel kerültél legközelebbi, legjobb kapcsolatba az új társak közül?
ID: Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Sokakkal szoros a kapcsolatom, nehéz választani, és megbántani sem szeretnék senkit. Ha egyet kell mondanom, akkor talán Fülöp Janit említeném.
Az Ihász (99)-Fülöp (15) páros között a pályán is remek a kapcsolat. Támadó legyen a talpán, aki közöttük szeretne betörni, de támadásban is megtalálják egymást
6. Mik a célkitűzéseid, mi az, amit el szeretnél érni a kézilabdában?
ID: Játékosként szeretném kihozni magamból a maximumot, de az, hogy ez milyen szintre lesz elég, majd a későbbiekben derül ki. Jelenleg az NB1/B szerintem a reális cél, de a későbbiekben kemény munkával, odaadással és egy kis szerencsével remélem sikerül elérni az NB1-et is. Volt egy meccsem Fejér B.Á.L Veszprém felnőttben, az első osztályban, én voltam a második számú beálló. A kezdő poszt-társam lesérült a meccs közben, így szóltak, hogy készüljek. Le is fagytam, hogy biztos nekem kell mennem? Elég sokat játszottam azon a meccsen, két helyzetem is volt, de gólt nem sikerült lőnöm, amit sajnálok. Nagyon elfáradtam, teljesen más egy NB1-es csapat ellen játszani. Szóval játékosként jó lenne ilyen szintre visszakerülni.
A pályán kívül pedig két iskolát is végzek. A TF-en csinálom a kézilabda edzőit, illetve Veszprémben, a Táncsicsban a személyi edzői képzést. A TF-en másodéves vagyok, és Veszprémben edzek is egy U12-es csapatot, velük szintén ez a második évem. Ez így nagyon jó most, élvezem az edzősködést is, viszont egyelőre ez a szint elég, mert elsősorban a játékra szeretnék még koncentrálni, de megvan a pályán kívüli jövőkép is.
+1: Foki Dávidtól is megkérdeztem, és tőled is meg szeretném, hogy van-e olyan sportoló, akit ikonnak tartasz?
ID: Van, igazából több is, de egy olyan, akit igazán bálványozok: ő Zlatan Ibrahimovic. Karakterben talán hasonlítok is rá, mert hát mondjuk ki, nagy a szám, és tudok a pályán – fogalmazzunk így – provokatívan viselkedni. Az ő szintjének eléréséhez természetesen emberfeletti munka kell, de ami miatt nagyon szeretem, hogy azt lehet mondani: belőle csak egy van.
A végére pedig nem marad más, áruld el kitől szeretnél kérdezni?
ID: Ahogy megtudtam, hogy kérdezni kell valakitől, már tudtam is kitől és mit szeretnék: Gepitől (Gebhardt Ádám – szerk.) szeretném megkérdezni, hogy a gyerekek mikor jönnek az én mezemben meccsre?
Felnéznek rá: mindkét Dávid megemlítette Gepit a beszélgetés alatt.
Jót nevetek, én is szeretem a zrikát, örülök, hogy a srácok így állnak ehhez a sorozathoz. Dávidnak megköszönöm, hogy ezen a késői órán is rendelkezésre állt, és elindulok vissza a sötétbe, de ez most nem nyomaszt, ugyanis már dörzsölöm a tenyerem: Gepivel is élmény lesz beszélgetni!
NR