Egy ízig-vérig várpalotai sráccal beszélgetünk a „Passzold a kérdést!” aktuális részében. Végigjárta a korosztályokat, és a Bányász színeiben mindent összevetve pont 300 meccsnél jár, amihez gratulálunk. Jelenleg egy Komáromban összeszedett kisebb sérülése miatt nem edz, így civilben érkezik a „tetthelyre”. Mivel nem kenyere kívülről szemlélni a pályán történteket, így inkább a szokottnál hosszabbra nyújtjuk a beszélgetést. Következzen ennek a 6+1-es kivonata.
1 – Csomay Pali kérdezett tőled, és úgy látom valamit sejtesz is róla
HB: Hát, az az igazság, hogy van egy tippem. Pali nagyon mosolygott, amikor megkérdeztem, hogy „ugye nem lesz szó délutáni szunyáról?”
Te vagy az első, aki ennyire ráérzett. A kérdés valóban úgy hangzott, hogy sikerült-e fejleszteni a délutáni alvások hatékonyságán?
HB: Felfújták ezt a dolgot eléggé (nevet). Annyi az apropója, hogy amikor haza érek munkából, akkor általában van még egy órám, az edzésre indulás előtt. Ilyenkor szoktam pihenni, és augusztus óta volt két olyan alkalom, amikor ez a pihenés kicsit elhúzódott. Ilyenkor aztán megindulnak a folyamatos telefonhívások Gergőtől, Kara Danitól… aztán ezeket hallom vissza, olyan formában, hogy „reméljük jól kipihented magad”. Nem éri meg késni egyébként, mert minden perc késésért tíz fekvőtámasz jár. Motiválva vagyunk a pontosságra. Dolgozom is ezen.
2 – Nem játszottál más klubban, csak itt Palotán. Mi az ősélményed a kézilabdával kapcsolatban? Miért kezdtél kézilabdázni?
HB: Nekem valójában kiskoromban a foci volt a kedvenc sportom, oviban is foci edzésre jártam. Viszont általános iskolában Grüll Gábor volt a tesitanárunk. Így szinte minden osztálytársam, évfolyamtársam „Gáborbá”-hoz járt kézilabda ezdésre. Ő is hívogatott kézilabdázni, és egy kisebb székesfehérvári foci kitérő után döntöttem a kézilabda mellett. Ez negyedik, ötödik osztályos korom körül volt. Megfogott itt a hangulat, jó volt a csapat. Előtte is zavart, hogy az osztálytársaim mindig a kézilabda történésekről beszélgettek, én meg ezekből akkor kimaradtam, mert focizni jártam.
3 – Rögtön szélső lett belőled?
HB: Igen, rögtön a szélre kerültem. Leginkább amiatt szerintem, mert a fentiek miatt volt egy kis lemaradásom. „Gáborbá” addigra már az alapokat nagyon megtanította a többieknek. Az egy kiemelkedő csapat volt. Szélre kerültem, de szerettem is, soha nem gondolkodtam azon, hogy belső posztos szeretnék lenni. Inkább a védekezés az ahol szeretek minél beljebb lenni, akár 5+1-nél zavaróban, vagy a mostani helyemen, a kettes védő szerepében. Itt jobban ki tudom élni magam, ez a „daráló” nekem kedvesebb. A játékosok zöme gólt szeret dobni, de nekem valahogy ez volt fontosabb, hogy a védekezésem rendben legyen. Lehet, hogy „elcseszett” vagyok egy kicsit ilyen szempontból, de ez van (nevet).
4 – Ugye te végig jártad a ranglétrát itt Bányásznál. Milyen élmény volt a felnőtteknél bemutatkozni, mire emlékszel?
HB: Egy dologra emlékszem, hogy borzalmasan izgultam. Az első meccseken rettenetesen féltem. Nagy nyomást jelentett ennyi szurkoló előtt játszani. Ha valamit jól csináltam, az nagyon feldobott, de ha rontottam, akkor meg arra gondoltam, hogy nem azért jött ide ennyi ember, hogy azt nézze, ahogy én dobálom az oldalhálókat.
Arra emlékszel még, hogy ez pontosan mikor volt?
HB: Hát, 2018-2019 körül, de pontosan nem tudom. Ez az az időszak volt, amikor Gergő megkapta az ifi csapatot és elkezdte feljebb vinni a játékosokat. (Utána jártam: Hegyi Barna a 2018/19-es szezon utolsó fordulójában egy VBSK-SZESE Győr U22-es meccsen lépett először pályára. A meccset 21-17-re nyertük).
5 – Hogy vagy megelégedve a saját eddigi szezonoddal?
HB: Azt mondanám, hogy jól kezdtem, de az utóbbi időben nem vagyok megelégedve magammal. Ráadásul Komáromban meg is sérültem kicsit. A jobb lábamon a combhajlítóm már a Tata ellen sem volt 100%-os, ott próbáltuk, hogy ha kapok egy kis pihit talán jobb lesz, de sajnos nem lett. Komáromban le is kellett jönnöm.
A védekezésemen is javítanom kell, de támadásban is elmaradok attól, amit elvárnék magamtól. Ez a kis két hetes kényszerpihenő, illetve ami ezután jön még szünet a felsőházig pont jó lesz arra, hogy összeszedjem magam, hiszen most jön a lényeg, a felsőház, amit már nagyon várok.
6 – Említetted már, hogy dolgozol. Mit lehet tudni a pályán kívüli életedről?
HB: A Pannon Egyetemen tanulok nemzetközi gazdálkodást. Ez egy közgazdász szak, és most egy logisztikai cégnél töltöm a szakmai gyakorlatomat. Közben írom a szakdolgozatomat, és ha minden jól megy ebben a félévben be is tudom fejezni a tanulmányaimat.
6+1 – Milyen céljaid vannak a kézilabdával? Te nem szeretnél edzősködni?
HB: Edzősködésen nem gondolkozom, viszont most van egy álmom, amit kitűztem magam elé. Unokaöcsém elkezdett most kézilabdázni, Szili Danihoz jár, és az a célom, hogy egyszer együtt lehessünk a pályán. Ez nagyon nagy ösztönző nekem most. Természetesen ehhez nagyon sokat kell fejlődnie neki is, illetve nekem is, de remélem, ez még összejöhet.
A végére nem marad más, mint hogy passzold tovább a kérdést, kérlek.
HB: Kara Danitól szeretnék kérdezni, de egy másik sportággal kapcsolatban. A darts-ban melyik a kedvenc duplája? Ami fontos, hogy a dupla tíz nem lehet a válasz.
Szívmelengető volt az, amikor Barnát a példaképeiről kérdeztem. Kapásból két edzőjét Grüll Gábort és Soha Gergőt említette. Mint mondja, ők ketten nem csak a pályán, de azon kívül is tanították. Igazi Palotai szív dobog ebben a srácban, reméljük, még sok góljának örülhetünk vörös-feketében.
