Hosszú idő után folytatom az interjúkat, hiszen Fülöp Janival még decemberben beszélgettem. Kicsit izgulok is, de aztán ahogy vége az edzésnek Pali már mosolyogva jön, és le is ül velem szembe. Négy teljes szezon van a háta mögött itt Palotán, oszlopos tagja tehát a csapatnak, és fontos védései sok szép eredményhez segítették már a vörös-feketéket. Komáromban állt 73. alkalommal a kapuban. Erről, és sok másról is szó esik. Kezdjük:
1 – Kezdeném is Fülöp Jani kérdésével. Arra volt kíváncsi, hogy melyik az a lövés fajta, amit mindenképp védened kell, ha ő lő.
CsP: Csakis a fej fölé. Még nem lőtt ki, de mindent megtesz érte.
Most az edzés végén is gyakorolták a heteseket. Jani lőtt fej fölé?
CsP: Persze… nem bírja kihagyni.
Reméljük meccsen sem hagyja ki, addig rendben van 🙂
2 – Mesélj nekünk arról, hogy hogyan kezdtél kézilabdázni? Egyébként mi motivál egy gyereket arra, hogy beálljon a kapuba?
CsP: A Dózsa iskolában iskolában kezdtem én is Tünde néninél, csak úgy, mint Fülöp Jani csak ő idősebb, és Szöllőskei Gergő. Vele együtt játszottunk ott. A kapuba véletlen kerültem. Az általános iskolában volt egy válogató, egy házi bajnokság ahol kapus voltam, és onnan kezdve ott maradtam. Egy meccsem volt talán, ahol beállóst játszottam. Lőttem négy gólt, ez elég is volt nekem. A csúcson kell abbahagyni.
3 – Kalandos karriered volt eddig, merre jártál ezalatt?
CsP: A kezdetek után a NEKA-hoz kerültem, ahol négy évet töltöttem (2013-2016 – 98 meccs, 1 gól), innen Füredre majd Nemesvámosra mentem. Füreden volt egy NB1/B-s szezon (40 meccs, 1 gól). Szerettem volna minél feljebb jutni, az NB1/B volt a csúcs.
4 – Milyen célkitűzéseid vannak erre a szezonra?
CsP: Én úgy gondolom, hogy jó csapat van most itt, összeállt a gárda. Sok van ebben a társaságban, közel lehetünk akár a feljutáshoz is. Most a hétvégén Komáromban is izgalmas meccset fogunk játszani, remélem sikerül összeszedetten játszani, és nyerni (reméljük adott fel lottót Pali, mert ebbe beletrafált).
5 – Mi az ami itt tart Téged Várpalotán? Ez az ötödik szezonod, ha jól számolom (72 meccs).
CsP: Itt megvan a lehetőségem arra, hogy minél több időt töltsek a pályán. Szeretem ezt a sportot, Engem ez az ami motivál, mert szeretem ezt a sportot. A heti három edzés belefér a magánéletembe is.
6 – Azt a hírt kaptuk és meg is írtuk, hogy egy – a magánéletedben történt – változás miatt ugyan maradsz a klub tagja, de kevesebbet láthatunk majd. Tudhatunk erről valamit?
CsP: Persze. Három műszakban kezdtem dolgozni Veszprémben az Algida gyárban. Emiatt van, hogy egy hónap alatt két-, van, hogy három hetet tudok edzeni. Ilyenkor ezt a mozgást otthon pótolom, de az azért más, mint a labdás edzés. A meccs időpontokkal nincs gond, de az nem jön ki jól, amikor például egy mérkőzés előtt egy hetet nem tudok edzeni. Mint említettem szeretem ezt a sportot, így még nem szólalt meg a hangocska, hogy abba kellene hagyni.
6+1 – Azt hallom ki a hangodból, hogy te nem gondolkodsz edzősködésen. Így van?
CsP: Soha nem tartottam magam egy ilyen edző típusnak, nem is vonzott. Én csinálni szeretem. Nem látom magam edzőként egyáltalán.
A végére nem marad más, mint hogy passzold tovább a kérdést. Ki legyen a következő „áldozat”?
CsP: Hegyi Barnától szeretnék kérdezni. Mégpedig azt, hogy mennyire hatékony az edzés előtti délutáni alvása?
A következő interjú tehát újból egy olyan fiatallal készül, aki végig járta a Bányász ranglétráját, és ifjú kora ellenére már majd’ hat éve erősíti a felnőtt csapatot.